2015-07-04

Brad Meltzer – A belső kör (Culper-kör 1.)

FÜLSZÖVEG: Feltárul az amerikai elnökség legjobban őrzött titka.

„Vannak történetek, amelyeket senki sem ismer. Eltitkolt történetek. Én szeretem az ilyen történeteket. És amióta a Nemzeti Levéltárban dolgozom, abból élek, hogy felkutassam őket.”

Beecher White, a fiatal levéltáros az amerikai kormányzat legfontosabb irataival dolgozik. De mindig csak őrizte más emberek történeteit, ő nem vett részt bennük… 

Mostanáig. 

Amikor Clementine Kaye, Beecher első, diákkori szerelme segítséget kér rég eltűnt apja felkutatásához, Beecher el akarja kápráztatni, ezért megmutatja neki a különlegesen védett szobát, ahol az Egyesült Államok elnöke személyesen szokta tanulmányozni a titkosított dokumentumokat. Miután véletlenül rábukkannak az íróasztalhoz tartozó szék alá rejtett, felbecsülhetetlen értékű tárgyra – egy kétszáz éves szótárra, amely egykor George Washingtoné volt –, Beecher és Clementine egyszeriben csalások, összeesküvések és gyilkosságok hálójában találja magát. 

Beecher versenyt fut az idővel, hogy kiderítse az igazságot erről a rejtélyes nemzeti kincsről. Kutatásai egy zseniálisan kódolt kirakós játékhoz vezetik el, amely felkavaró titkot rejt az állam alapításáról.

„Meltzer kiérdemelte, hogy John Grisham, Scott Turow és David Baldacci mellé soroljuk.” (People)

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: GABO KÖNYVKIADÓ ÉS KERESK.KFT. 
Oldalak száma: 508
Borító: KARTONÁLT
Súly: 460 g
ISBN: 9789636899226
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015 
Fordító: Bori Erzsébet
Eredeti cím: The Inner Circle


SZERINTEM: Mostanában azt vettem észre, hogy igénylem a másfajta, de mégis komolyabb könyveket, nem csak a horror/thriller és krimit, hanem a politikai jellegűeket is. A belső kör ötvözi az utóbbi kettőt, mert a cselekmény színtere a politika, elég sok nyomozással, és összeesküvés-elmélettel.

Bevallom, nem sokat tudok az amerikai elnökségről, hogy a levéltárakban tényleg vannak-e ilyen ESZIH-helyiségek, ahol zavartalanul olvasgathat az elnök, vagy hogy a Culper-körhöz hasonló szervezet működik-e, működhet-e, egyszóval nem tudom, hogy 100% fikció, vagy van benne néhány "igazi" elem is, de mindezek tudata nélkül is nagyon tetszett a könyv. Már az első oldalon felkeltette a figyelmem a történet, és végig fent is tartotta, ami azért  ha nem is annyira ritka, de nem is történik ez minden könyvvel, amit olvasok.

A sztori egy banális véletlennel kezdődik, legalábbis sokáig úgy tűnik, és az ártatlan nyomozgatás során a csapat belebotlik valami nagyobba, valami olyanba, amiről tudniuk sem szabadna. Mindemellett ez már az a szint, ahol nem lehet tudni, hogy vajon ki barát, és ki ellenség: ki az, akivel őszinték lehetnek, és ki az, aki egy rossz mozdulat/szó után szemrebbenés nélkül megölné őket. Nagyon csavaros az egész, félrevezető, és talán pont ezért annyira izgalmas. Illetve amikor azt hinné az olvasó, hogy ó, innentől sínen vagyunk, jön egy újabb csavar, vagy egy újabb elvarratlan szál.

A csapatban benne van Beecher, akit olyan fazonnak mutat be az író már az első oldalon, amilyen: kissé unalmas személyiség, nem érdeklik az emberi kapcsolatok, csak a történelem, az iratok, és a munkája a mindene. Talán azért is kezdtem az ő karakterével, mert számomra végig olyan furcsa volt, és végig éreztem, hogy valami nem klappol. Clementine-ről nem sejtettem jó ideig, hogy milyen karakter, milyen szerepe van, és melyik oldalon állhat. Ugyan így a többi szereplő: majdnem az összes meglepetést okozott a legvégére. Ugyanakkor érdekes volt, hogy ennek az egész kalamajkának egy mennyire egyszerű központja volt, és hogy ez az esemény mennyire hétköznapi, mindennapos kapcsolatból ered.

Tudom, a hasonló regényekben nem lehet szó exelnökökről, nem hogy a jelenlegiekről, de azért megmosolyogtam Orson Wallace nevét. Ugyan így furcsa számomra, amikor a filmekben, sorozatokban kreálnak egy fiktív elnököt, de nyilván tökéletesen érthető a dolog.

Magáról a központi helyszínről is szeretnék egy-két szót írni, mert számomra érdekes, izgalmas volt az is (oké, talán ez annak a tudatában nem meglepő, hogy könyvtáros is nagyon szívesen lennék, meg hogy a TIK-ben is órákat el tudtam tökölni a könyvek nézegetésével), hatalmas terek, tele olyan papírokkal, iratokkal, melyek a történelem részei. Mondjuk az a része nagyon irreális volt, hogy a Függetlenségi Nyilatkozatot olyan helyen tárolták, ahol bárki megnézheti (nem tudom, hogy tényleg így van-e, de azért egy ilyen iratra véleményem szerint jobban vigyáznak). A washingtoni irattár mellett sok-sok barlangi, föld alatti irattár kérdése pedig izgalmas volt, ahogyan elképzeltem, hogy egy olyan hatalmas térben mennyi dokumentum lehet. Az ilyen dolgokat nagyon szeretem, belegondolni egy-egy régi papírfecni sorsába is akár, amire lehet, hogy 50-100 évvel ezelőtt írt valaki, ilyen módon érintkezni valóban élt emberekkel. De nem untatok senkit, vannak ilyen apró szöszeim, amiket tudom, hogy néha nehéz megérteni. De például A belső körben ez is tetszett, hogy ilyeneken is el tudtam gondolkodni, bele tudtam magam élni, mintha én is ott lennék.

Össszességében tehát nekem nagyon tetszett a könyv, és nem csak a cselekmény, hanem a helyszíni leírások, illetve a kreált összeesküvés-elmélet miatt is. Utóbbiakban nem vagyok benne egyáltalán, de egy ilyen könnyed gondolatmenettel én is megbirkóztam, sőt, élveztem. Pont szuper kezdés/nyitás volt, hogy egy kicsit túllépjek a krimin, és megismerkedjek, belecsempésszek az olvasmányaimba némi fiktív politikát is.

Értékelésem: 9/10


2 megjegyzés:

  1. Szia! Le lehet tölteni pdf-be a belső kört? A választ előre is köszönöm.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nem lehet, ellenben meg tudod rendelni a könyvet, vagy a könyvesboltban meg tudod venni :)

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)