2015-06-09

Stephen King – Joyland

FÜLSZÖVEG: Joylandben, az attrakciókkal teli észak-karolinai vidámparkban jókedvet és boldogságot árusítanak, legalábbis tulajdonosának üzleti filozófiája szerint. De azt nem reklámozzák, hogy évekkel azelőtt brutálisan megöltek ott egy lányt, akinek a szelleme azóta kísért az elvarázsolt kastélyban. 

Ide érkezik nyári munkára Devin Jones, a magánéleti válsággal küzdő egyetemista. Elhagyta a barátnője, és fogalma sincs, mihez kezdjen az életével. Amikor tudomást szerez Joyland titkáról, nyomozni kezd, hogy kiderítse, vajon ki lehetett a gyilkos. Madame Fortuna, a médium veszélyre figyelmezteti… Csak nem várható újabb, hasonló gyilkosság? És ki lehet a kutyás kisfiú meg a piros sapkás kislány Devin jövőjében? 

Stephen King új regénye a krimi, a kísértethistória és a romantikus fejlődésregény egyéni ötvözete, amely izgalmas cselekményével, remek jellemábrázolásával és a vurstlis világ sajátos nyelvének megidézésével még az író rajongóinak is meglepetést szerez.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: EURÓPA KÖNYVKIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 320
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 235 g
ISBN: 9789630793759
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2014 
Fordító: Soproni András

SZERINTEM: Úgy vettem a kezembe a könyvet, hogy tudtam, ez kicsit másféle King lesz, mint amit ismerek, más történetvezetés, sőt, egyesek szerint ez egy sz*r. Nos, a puding próbája az evés, illetve olyan régóta árválkodott már a polcomon olvasás nélkül, hogy nem sokat gondolkodtam rajta. Főleg nem úgy, hogy tanulnom kellene a vizsgáimra, de ez inkább a titpikus kategória nálam. Mármint hogy inkább olvasok, mint tanulok.

Őszintén szólva a könyv tényleg nem tipikus King, és habár már az elején éreztem, hogy ebben semmi horrorisztikus, félelmetes, fantasy, de nemhogy zsigeri nincs, mégis érdekelt, és mégis alig tudtam letenni. Tetszett, de másképpen, mint ahogyan a Mester írásai szoktak, talán pont abból a nagyon szembetűnő okból, hogy a műfaj is teljesen más volt. A Tom Gordon, segíts! volt az a könyv, amire azt mondtam, hogy rémmesének kategorizálnám, de a Joyland még abba a kategóriába sem esne bele a szememben, mert semmi félelmetes, vagy nagyon megindító nincs benne. Az utolsó néhány oldalon egy kevés, de a könyv nagy része gyakorlatilag mese habbal.

Mese egy mai hatvanas fickó elbeszélésében a húszas évei elejéről, a '73-as nyárról, amikor Joylandben dolgozott, a parkról, és a kísértetéről, de ezt körülbelül egy mai 14 évesnek is jó szívvel oda tudnám adni, csak hogy érezzétek, tényleg semmi vérbeli kinges, vagy félelmetes nincs benne. Talán jókor talált meg a könyv, de nekem mindezekkel együtt tényleg tetszett, és olyan volt, mint egy mese, amit a kedvenc szerzőm ír le, egy kicsit más stílusban, mint amihez hozzá vagyok szokva.


Ha mesének titulálom, akkor viszont szerintem csodálatosan látszik belőle az, hogy a horror királya inkább az emberi kapcsolatok ábrázolására ment rá, vegyük például a kör közepén álló Devin Jones-t, aztán a hozzá kapcsolódó Erint és Tomot, vagy a másik irányból kapcsolódó Annie-t és Mike-ot. Az egyetlen, ami nem tetszett, az a hosszú, és dögunalmas évődés Wendy Keegan után. Egyszerűen odáig jutottam, hogy a csajt egy kanál vízbe is bele tudtam volna fojtani, annyira idegesített, hogy Devin összes gondolata Wendyhez tért vissza, és akármi történt, mindig Wendy Wendy Wendy. Ugyanakkor nagyon tetszett, az Erinnel és Tommal való kapcsolata, különösen abból a néhány előreugrásból, ami szerepelt a könyvben. Ez pedig a másik, amit úgy nem mellékesen imádtam, hogy elkezdett a hatvanas Devin mesélni egy sztorit '73-ból, aztán egysszer hirtelen bevágja, hogy húsz évvel később mi történt annak a vonatkozásában. Spoilerezni nem akarok, de számomra ezek az apró morzsák is rengeteget tettek hozzá.

No és akkor a vége. Mert hogy ott van némi krimi rész is (de azért nem hard case, mint ahogy a képen van). Említettem, hogy Joylandnek van egy kísértete, egy fiatal lány, akit ot gyilkoltak meg, Devin érdeklődését pedig felkelti az ügy, és Erinnel összefogva elkezdenek nyomozgatni, majd pedig természetesen belebotlanak a gyilkosba, aki nem akarja, hogy kiderüljön a titka. Sajnáltam, hogy csak néhány oldal jutott ennek az egésznek, mert ha erre ment volna rá King, sokkal többet is ki tudott volna hozni belőle. S pont ezért van némi felemás érzés is bennem, mert szép, nyugodt mederben csordogáló mese az egész, a végére pedig hihetetlenül felpörög a sztori, úgy igazán kingesen, körömrágósan, amikor falod az oldalakat, csak hogy érdemben megtudj valamit vagy a gyilkosról, vagy a történet végkimeneteléről, és ne a kétségeid között évődj. Szóval nekem volt némi ellentét a könyv eleje és vége között, de abszolút tetszett, ahogy már említettem is.

Összességében azt mondom tehát, hogy nekem tetszett, talán azért, talán mert amikor olvastam, akkor épp erre vágytam, vagy azért, mert alapvetően nem voltak nagy elvárásaim a többi vélemény olvasása után. Ha valaki most ismerkedik Stephen Kinggel, akkor nem ez lenne az a könyv, amit ajánlanék, mert alapvetően a Mester stílusa nem ez, és becsapós lehet, viszont ha valakinek csak egy krimi extra light történetre van szüksége, akkor meg merném említeni a Joylandet. Számomra egy kellemes vasárnap délutáni mese volt a napozás mellé.

Értékelésem: 8/10


2 megjegyzés:

  1. Üdv! Tetszett az értékelésed, én is nagyon szeretem Kinget. Ő elég sokoldalú, úgyhogy ez a könyv is csak jó lehet :) Az Állj ki mellettem c. novella jutott eszembe, ami szintén nem tipikus King (de nekem az is tetszett).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm :)
      Valóban sokoldalú, és véleményem szerint abban is lehet valami, hogy mostanában már nagyon más az írásmódja, mint a 30-40 évvel ezelőtti, de bárki bármit mond, nagyszerű író, akármilyen történetet is vessen papírra.
      No, az Állj ki mellettemet is elolvasom majd, így pedig lehet, hogy rögtön célirányosan :)

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)