2015-06-02

Alan Bradley – De mi került a pitébe? (Flavia de Luce rejtélyei 1.)


FÜLSZÖVEG: Alan Bradley első regényéért megkapta a Detektívregényírók Egyesületének Dagger-díját, továbbá az Agatha-díjat, a Barry-díjat, a Dilys-díjat, az Arthur Ellis-díjat, a Macavity-díjat és a Foltosbagoly-díjat. Számos rövid elbeszélés, gyerekeknek szóló történet, újságcikk és a Biblia a cipősdobozban című memoár szerzője. A Holmes asszony a Baker Streetről társszerzője a megboldogult William A. S. Sarjeanttel együtt. Bradley Máltán lakik a feleségével és két számoló macskájával, a következő Flavia de Luce detektívtörténeten dolgozik, a címe: Emészt világom árnya (2011. nov.) (Goodreads.com) 

1950 nyara: Buckshaw valaha jobb időket látott kastélyában az ifjú Flavia de Luce, az ígéretes vegyész, aki különös szenvedélyt érez a mérgek iránt, számos megmagyarázhatatlan esemény tanúja lesz. Halott madár hever a küszöbön, a csőrén egy groteszkül rátűzött postabélyeg. Néhány óra múlva Flavia haldokló férfit talál az uborkaágyásban, és saját szemével látja, ahogy kileheli a lelkét. Flavia megdöbben, ugyanakkor örül, hiszen a gyilkossággal kezdődik el igazán az élet Buckshawban. „Bár mondhatnám, hogy féltem, de nem. Éppen ellenkezőleg. Ez volt messze a legérdekesebb dolog, ami eddigi életemben történt velem.” Flavia számára a nyomozás olyan, mint a tudomány: tele lehetőségekkel, ellentmondással, kapcsolódási pontokkal. Az édesapját, aki egyedül neveli a három lányát, hamarosan letartóztatják, gyilkosság vádjával. Döbbenetes történetet mesél el Flaviának egy rosszul végződő iskolai barátságról, egy felbecsülhetetlen értékű ellopott tárgyról és egy latintanárról, aki harminc évvel azelőtt levetette magát az iskola egyik tornyából. Flavia összeköti a két látszólag távoli halálesetet, elemzi a gyanúsítottakat, és egészen az angol királyig jut el a kutatás során.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 340
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly:380 g
ISBN: 9789632613239
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2013
Sorozat: FLAVIA DE LUCE REJTÉLYEI
Fordító:Lázár Júlia
Eredeti cím: The Sweetness at the Top of the Pie

SZERINTEM: Őszintén bevallom, elsőre kicsit idegenkedtem a könyvtől a főszereplő igen fiatal kora miatt, de hajtott a kíváncsiság, mert egyrészt krimi, másrészt kanadai az írója. Nos, a történet sajnos nem Kanadában játszódik (hanem Angliában, pedig nagyon szerettem volna már egy kanadai helyszínű könyvet is olvasni), de semmiképp nem bántam meg az olvasást, sőt!

A történetnek van egyfajta bája, már a legelejétől (habár az első jelenet fontossága és létjogosultsága bőven a vége felé derül csak ki), ahogyan Flavia vonzódik a kémiához és a vegyszerekhez, no meg a mérgekhez, pontosan tudja, hogy mi minek az ellenszere, mi hogy néz ki, kotyvaszt mindenfélét, sőt, remekül felismer ritka vegyületeket is; és a nyomozásában is ez segíti előre nagy részben. Nagyon tetszett, hogy ennyire érdekli Flaviát a kémia, mert egyrészt csodálandó, hogy egy ekkora gyereknek van egy hobbija, egy szenvedélye, másrészt bevallom nőiesen, én mindig hülye voltam hozzá, az a sok egyenlet meg minden más, az év végi ketteseim is csodaszámba mentek. Viszont mindezek mellett ez a része mindig érdekelt, mármint hogy például valakinek milyen szagú a szája és az milyen vegyület (a könyvből vett példa, a való életben azért ennyire nem másznék bele a dolgokba :D), mire utal, mérgezés-e, vagy valami más, a hétköznapokból pedig az nyűgöz le, amikor valaki praktikus dolgokat tud, például másnaposság esetén nem mindegy, hogy savas vagy lúgos alkohollal áztattad magad, mert az ellentétét kell "enni" reggel, és hasonló apróságok (most hirtelen csak ez jutott eszembe, pedig annó rengeteg hasonló dolgot mondott a tanárunk).

Illetve visszakanyarodva a történethez: mivel krimi, így természetesen van egy hulla is, akinek a gyilkosát le kell leplezni, mindezzel együtt pedig egy több évtizedes titokról (ó igen, és mindent a bélyeggyűjtésről), és egy másik gyilkosság elkövetőjéről is lerántja a leplet az ifjú nyomozóhölgy rendőri és felnőtt segítség nélkül, amikor komolyabban is beleássa magát a nyomozásba.

A könyv beszippantott, és a kezdeti félelmeim alaptalanok lettek, mert gyakorlatilag nem tudtam letenni sem, annyira megtetszett ez az egész; az pedig számomra plusz egy piros pont volt, hogy a történet az 1950-es években játszódik, így nem a mai kor vívmányaival kell "megküzdeni", hanem bőven belefér a kislány a biciklin című történet. Tényleg bájos volt az egész, hiszen egy 11 éves ifjú hölgy vitte végig a nyomozást, egyetlen társa pedig Gladys volt, a biciklije, viszont ezzel együtt nem mondanám azt, hogy a krimi része nem klappolt volna, mert klappolt. Őszintén szólva kicsit olyan érzésem volt, mint Az üveggyerekeknél, ami gyerekeknek szóló krimi, de felnőtteknek is ajánlják, ezzel szemben a De mi kerül a pitébe? inkább a 13-14 éves korosztály számára lehet érdekesebb szerintem (tehát a gyerekeknek is, nem csak szigorúan 18 év felett), akik érdeklődnek a krimi iránt, illetve a "light krimi", vagy a műfajt még nem ismerő felnőtteknek is érdekes lehet.

Visszatérve a krimi szálra: Flavia korrektül végigvitte a nyomozást, a rendőrök természetesen teljesen haszontalanok voltak, sőt, a két elkényeztetett nővérének is fontos szerep jutott a végén.Volt benne izgalom, nem várt fordulat, hulla, elrablás, egyszóval majdnem minden, ami egy "felnőtt" krimiben is benne van, igaz közel sem annyira hátborzongató formában, mint amit megszoktam.

Tetszett, aranyos volt, lekötötte a figyelmemet, és elszórakoztatott. Gyakorlatilag nemigen kívánhattam volna többet a könyvtől, szóval aki még szemezik vele, vagy ott csücsül már a polcán, annak azt mondom, kezdjen neki, mert megéri :)

Értékelésem: 9/10


2 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy tetszett még neked is, aki a "keményebb" krimikhez van szokva. Imádom Flavia-t, már meg van rendelve a 3. rész. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az üveggyerekek is tetszett, pedig az ennél is lightosabb volt :D
      A következő két részt még a nyáron el szeretném olvasni, és hihetetlenül sajnálom, hogy a vizsgáim miatt nem tudok velük turnézni :(

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)