2015-06-08

86. Ünnepi könyvhét

Június 6.-án ismét Budapestre utaztam, ezúttal pedig nem más volt a kiruccanás témája, mint az idei Könyvhét. Ebben a bejegyzésben pedig egy kis élménybeszámolót olvashattok majd a szombati napomról :)

Mondhatni tökéletesen indult a nap, ugyanis nem keltünk korán, hanem a 9:45-kor induló vonattal mentünk, jó komótosan, mert egyrészt negyed óra késéssel indultunk, másrészt rengeteget álltunk útközben is. A nagy kapkodások közepette viszont csak útközben derült ki, hogy fogalmunk sincs, merre kellene elindulnunk a Nyugatiból, tömegközlekedjünk, vagy bevállaljuk-e gyalog, hogy legyen, de végül a BKV-ellenőröket kérdeztük meg, és a metró mellett döntöttünk: meleg is volt, és haladni is akartunk, ha már csak egy karnyújtásnyira vagyunk attól a sok-sok könyvtől :) Ó igen, és ezzel a metró-fétisem oltárán is áldoztunk, nem csak a könyves szerelmek előtt :D



Amikor odaértünk, akkor gyorsan felmértük a terepet, szétnéztünk, majd átvettem a Lángoló keresztet (Saci szerint "ezzel gyilkolni is lehetne", én meg poénosan hozzátettem, hogy ha esetleg a maradék két vizsgámon a tanárok nem akarnak legalább kettest adni....). Kettőre volt megbeszélve a blogturnés találkozó, amiből az lett, hogy háromkor is ott álltunk a füvön, és piknikeztünk, mert nem tudtuk összetrombitálni a csapatot. Közben Kellytől vettem két BTK-s kitűzőt (iiigen, van már ilyen, szerintem baromi menő, tuti hordani fogom), aztán sikerült összefutni Uszámával, majd pedig annyi volt az idő, hogy ha még mindig nem indultunk el ebédelni, akkor gondoltam meglátogatom az egyik kedves Twitter-ismerősömet, aki épp dedikált:


Igen, jól látjátok, ő nem más, mint Papp Dóra, a Tükörlelkek szerzője, korábbi írói nevén Dora Craiban. Nagyon örülök, hogy végre személyesen is tudtunk találkozni, mert számomra mindig hatalmas öröm, amikor a twitteres ismerőseimből "igazi" ismerősök lesznek. Remek példa erre az egyik legjobb barátnőm, akit onnan ismerek. Szóval hajrá emberek, gyertek Twitterezni, mert megéri, csodás emberekre lehet lelni :)

A Könyvhétre visszatérve nagy nehezen eljutottunk a Mekibe (belső poén, aki az ask.fm-es történéseket követi, az mindent tud), pletyiztünk kicsit, aztán volt, aki hazafelé vette az irányt, mi pedig még visszamentünk a pavilonokhoz. Úgy indultam el reggel itthonról, hogy ahh, nem viszek bőröndöt, mert minek, átveszek egy recit (meg Lupi közvetítésével még kettőt), vásárolni nem akarok, és így megszakadni se fogok. Aha.. képzelhetitek. Gyakorlatilag kitomboltam magam, olyannyira, hogy itthon elhűltem, hogy jesszusmaris, már megint mennyi mindent vettem, a cuccaimat meg már alig bírtam magam után vonszolni, Pesten is.

Egy könyv volt, amire azt mondtam, hogy ha a fene fenét eszik is, de nekem ez kell. Mégpedig a Fredrik Backman-könyv, ő írta Az ember, akit Ovénak hívnakot, ez a legújabb magyar megjelenése. Eddig tetszik, a vonaton el is kezdtem, és Saci mondta is, hogy csak lesett, hogy mennyit vigyorogtam olvasás közben :D Egyébként ez is kb. egy érzelmi hullámvasút, de nem bánom. A fickó pedig nagyon tud, szóval meleg szívvel ajánlom a könyveit. Egyébként ráfogtam a névnapomra (ami szombaton volt :P), ezt kaptam magamtól. De akkor vegyük gorcső alá a képet: az alsó három könyv reci, a már említett Lángoló kereszt, felette A belső kör, afelett pedig az Ecc, pecc. Utóbbira nagyon kíváncsi vagyok.

Az Ad Astra Kiadónál Lauren Beukes egyik könyve, a Zoo City akciós volt, csak úgy, mint az OMG-diéta (500 Ft-ért gondoltam hazahozom, meglesem, és ha hülyeség, akkor legrosszabb esetben kihajítom). A Bélügyek című könyv teljesen véletlen vásárlás volt, nekem egyébként ez az emésztéses történet az egyik érdeklődési köröm, a könyvbe pedig beleolvasgattam, és jónak tűnik, főleg a stílusa. A kupac tetején két Helikon Zsebkönyv csücsül, Poe-tól A fekete macska és Gibran-tól A proféta.

Hazafelé pedig A nagymamám azt üzeni, bocsra vetettem rá magam a vonaton, lehúzott ablakkal, fülben zenével (csak mert egy hangos társaság ült be mellénk -.-"), és olyan hihetetlen szabadságérzésem volt, hogy legszívesebben órákhosszat ottmaradtam volna még, abban az állapotban.


Este, amikor hazaértem hulla fáradt voltam, de megérte, nagyon jól éreztem magam :) Igaz, ha össze kellene hasonlítani, akkor számomra a Könyvfesztivál az, ami több élményt addott, de a szombati nap is nagyon tetszett.


2 megjegyzés:

  1. Jó volt olvasni, szeretek eseményes találkozókról olvasni, főleg hogy most már nem csak a beauty részleg ír beszámolót, hanem Ti is sokszor, és lehet lassan ez a vonal jobban is tetszik. A ti beszámolóitok sokkal személyesebbek és emberközelibbek.:) A Mekis dolgot pedig azt hiszem értettem...Csak nehogy valamelyik bunkó ráugorjon, lehet kár volt megemlíteni! :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, örülök, hogy tetszett :) Nekünk kevesebb ilyen találkozónk van, lehet azért, vagy mert bennünk nincs nyomás, hogy márpedig folymaatosan élménybeszámolókat kell gyártanunk, lehet ezért másabb :)

      Aki ráugrik (a trollunk), az így járt. Semmi olyat nem írtam le szerintem, ami sértő vagy bántó lehetne bárkire nézve, és habár hangsúlyozom, most is magánbeszélgetés zajlott, annak alkalmával sem hangzott el semmi olyan, amiből botrány kerekedhetne. :)

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)