2015-05-02

Per Petterson – Megtagadom

FÜLSZÖVEG: Megtagadom, hogy alkut kössek. 

Megtagadom, hogy megbocsássak. 

Megtagadom, hogy felejtsek.

Egy kora reggelen Oslo külvárosában két férfi véletlen találkozásának vagyunk tanúi. Tommy és Jim harmincöt éve nem látták egymást, de valaha a legjobb barátok voltak. Együtt nőttek fel egy apró kelet-norvégiai faluban – Jimet mélyen vallásos édesanyja nevelte, Tommy pedig testvéreivel együtt magara maradt szadista apjával, miután anyja megszökött a családtól. Egy napon elege lesz a folyamatos bántalmazásból, és egy baseballütővel eltöri apja lábát. Az apa ezután eltűnik, ő és testvérei pedig pár felhőtlen hét után nevelőszülőkhöz kerülnek.Tommy mára meggazdagodott, vadonatúj Mercedesszel jár, míg Jim szociális segélyen tengődik. 

Per Petterson szikár, hajszálpontos prózája szilánkonként eleveníti fel a múltat, és az olvasó szinte sorról sorra jön rá, hogyan és miért alakult úgy a szereplők élete, ahogy, és mi történik a sorsdöntő találkozás után.

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: SCOLAR KFT. 
Oldalak száma: 272
Borító: KEMÉNYTÁBLA
Súly: 390 g
ISBN: 9789632445502
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015 
Fordító:Földényi Júlia
Eredeti cím: Jeg nekter

SZERINTEM:Megtagadom, hogy alkut kössek. Megtagadom, hogy megbocsássak. Megtagadom, hogy felejtsek.” Le a kalappal a kiadó előtt (vagy csak én nem ismertem eddig a kiadványaikat, és azért lepődtem meg), mert a mostani könyveikre nemigen van jobb szó, mint hogy wow! Egy részt imádom, hogy a skandináv országokat célozzák, más részt a könyvek mérete, és a nagyobb eltérések a többi könyvhöz képest (vagyis a kicsi méret) is igen elnyerte a tetszésem. És a legfontosabb: a történetek. Mindegyik olyan, hogy vagy megszólalni nem tudok, vagy csak szavakat préselek magamból. a Megtagadom is ilyen. Fejbevágott.


Petterson írásán már az első soroknál éreztem a skandináv vért, s végig pontosan, precízen adagolta mind az információt, mind a feszültséget; kicsit ugrált az időben és térben, de talán pont ez adta meg a különlegességét a Megtagadomnak.

A történet úgy tűnik, mintha csak abból indulna ki, hogy a két, teljesen különböző osztálybeli férfi futólag találkozik, ám valahogy mégis inkább olyan érzésem volt, hogy ez olyan történet, amelyet mindegy, hogy mi történik, el kell mesélni.

Tommy karaktere tetszett, és nagyon közelinek éreztem magamhoz, talán egy részt azért, amin gyerekként keresztülment, más részt pedig egy kicsit tündérmesének is éreztem, hogy az árva kisfiú, aki már 16 évesen dolgozik végül vezető beosztásban köt ki, magas ranggal. Tudjátok, egy kicsit mint ahogyan a karmával kapcsolatban mondják, hogy ha sokat küzdesz, akkor később kárpótol. Mindeközben Jim pedig pont az ellentéte: igaz, tökéletesnek nem, de rendezettnek mondható családi háttérrel pszichiátrián köt ki, és gyakorlatilag vegetál az életben.

A történet viszont több, mint az ellentétek megmutatása, hiszen bepillanthatunk két egykori jóbarát életébe, és hogy legjobb barátokból hogyan lettek idegenek, hogyan szakadt meg a kapcsolat, vagy hogy bizonyos apróságoknak milyen hatalmas hatása van egy ember jövőjére nézve. Elgondolkodtató regény az életről, a véletlenekről, és a döntéseinkről – még a legapróbbakról is –, amelyet érdemes elolvasni. A lélekre hat, és arra késztet, hogy belegondolj, a saját életedben mit hogyan cselekedtél, s vajon ennek tényleg akkora hatásai vannak-e, mint Petterson írásában.

A történetben a pontot az i-re mindezekkel ellentétben mégsem Tommy vagy Jim teszi fel – habár kétségtelen, hogy az utolsó két fejezet, amely róluk szól, rengeteget elmond, és hiába csak sejtet, mégis pofon vág a felismerés –, hanem Tommy húga, Siri. Csak a számat tátottam a könyv végénél, s azt hiszem, hiába nem tudtunk meg sokat a hölgyről, mindig a legtökéletesebb időben érkeztünk az ő gondolataihoz.

Értékelésem: 9/10

Per Petterson 1952-ben született Oslóban. A regényíráshoz nem vezetett egyenes út: Petterson eredetileg könyvtárosnak tanult, majd beszerzőként helyezkedett el egy oslói könyvesboltban. 1987-ben debütált Aske i munnen, sand i skoa (Hamu a szájban, homok a cipőben) című novelláskötetével. 1990-ben egy szörnyű tragédia során elveszítette szüleit, egyik testvérét és egy unokatestvérét. A baleset motívuma, a fiú szüleihez fűződő kapcsolata állt ezután prózájának homlokterében.

Az igazi siker Petterson számára a Lótolvajok 2003-as norvégiai megjelenése után érkezett el. A regényt többek között angol, német és francia nyelvre is lefordították. Norvégiában elnyerte a Könyvkereskedők, illetve a Kritikusok Díját, megkapott több francia elismerést és az IMPAC díját, megelőzve olyan neves írókat, mint Salman Rushdie és J. M. Coetzee. A könyvet 2007-ben a New York Times az év öt legjobb szépirodalmi műve között tartotta számon. Az Átkozom az idő folyamát című, 2008-ban megjelent regénye szintén jelentős irodalmi sikert aratott: az Északi Tanács irodalmi díjával és a neves norvég Brage-díjjal tüntették ki.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)