2015-05-04

Mari Jungstedt – Észrevétlen (Anders Knutas 1.)


FÜLSZÖVEG: Svédország legnagyobb szigete, Gotland, hangulatos vidék: a virágzó mákföldek ringanak a szélben, a távolban meg-megcsillan a tenger. De az idilli képet véres gyilkosság zavarja meg. Nem is egy.

A helyi rendőrség rangidősére, a csendes és határozott Knutas főfelügyelőre, álmatlan éjszakák várnak. Az áldozatok múltjának mélyén kutakodva olyan eseményekre bukkannak, amelyekre senki sem számított. Az egyre kilátástalanabbnak tűnő nyomozás közben a nyugodt főfelügyelőnek meg kell küzdenie kollégái türelmetlenségével, a sajtóval, a magánnyal és saját lelkiismeretével is. Hiába próbál objektív és kívülálló maradni, munkája szép lassan átszivárog a mindennapokba, a magánélet legvédettebb zugaiba is. S közben a nyomás napról napra nő.

Mari Jungstedt világszerte több millió eladott példánnyal az egyik legnépszerűbb svéd írónő, aki nőként nem csak nőkhöz szól. Olvasmányos, izgalmas regényével Henning Mankell, Hkan Nesser, Camilla Läckberg és Karin Fossum nyomdokaiba lép.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: TEA KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 280
Borító: KARTONÁLT RAGASZTÓKÖTÉS
Súly: 250 g
ISBN: 9789638991751
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015
Fordító: Moldova Júlia
Eredeti cím: Den du inte ser

SZERINTEM: Szépen megírt könyvecske, s tulajdonképp meglepetés volt a cselekmény és a helyszín is (csak a szokásos, ahogyan nem olvasok fülszöveget), de nagyszerű olvasmány volt.

Szóval kezdeném azzal, ami nekem a legeslegjobban tetszett a könyvben: a helyszínek. Gotland számomra semleges, de amennyire Gotlandon nyomoznak, legalább annyira belenyúlnak Stockholmba, legalább annyi helyleírás születik a fővárosról is. Az én szívszerelmemről. Amíg Gabo már értékelt, és a nyomozással kapcsolatosan elmélkedett, addig én még mindig csak ott voltam leragadva, hogy mennyi csodálatos helybemutatás van benne, s milyen részletesen leírja a főváros egy-egy helyét, ráadásul nem azokra koncentrálva, amelyek a főbb turistalátványosságok. Most egyébként is benne vagyok megint nyakig a svédmizériában, így amíg egy rendes olvasó azon gondolkodott, hogy vajon ki lehet a gyilkos, hogyan oldják meg az ügyet, addig én vigyorogtam, mint a vadalma a stockholmi dolgokon. És tényleg annyira másképp, annyira részletesen van bemutatva, hogy egy-egy merengősebb pillanatomban már-már azt képzeltem, hogy én is ott vagyok...

Tisztában vagyok vele, hogy sokaknak pont ez a dolog (mármint a részletes helyleírás) lehet egy taszító tényező, de én imádtam, és fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy nekem ez a része a regénynek volt az, ami miatt beleszerettem. Kövezzetek meg, de amiben Svédország, ne adj' isten Stockholm szerepel, az nagy valószínűséggel a szívem csücske lesz :)

Maga a krimi része viszont, a nyomozás, a rendőrök hagy némi kívánnivalót maga után. Egy részt számomra is kissé túlzóan mutatja be Jungstedt a fika fogalmát, a munka kárára, holott ugyan a svédek szeretnek elkávézgatni, elsütizgetni (=fika), de nem a kötelességeik kárán. Más részt gyakorlatilag a kihallgatásokon kívül semmit nem csinálnak a rendőrök, a tettes kiléte sem az ő érdemük, pedig én azt vártam volna, hogy kicsit tettrekészebben mutatja be a rend éber őreit a messzi északon.

A nők közötti kapocs viszont elgondolkodva emlékeztetett egy történetre, mégpedig Carin Gerhardsen Mézeskalács házára. Tudom, hogy az Észrevétlen volt előbb, de érdekes belegondolni így is a párhuzamba :)

Összességében viszont azt mondom, hogy számomra egy kedves olvasmány volt, mert a negatívumok se nem untattak, se nem idegesítettek, a pozitívumok pedig magukért beszélnek. Valóban, egy hangyabokányit gyengébb a krimi része, mint az átlag skandináv krimiknek, de például tökéletes lehet annak, akinek érzékenyebb a lelki világa, vagy mondjuk most ismerkedik a krimivel, mint műfajjal.

Értékelésem: 8/10



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)