2015-05-18

Josh Malerman – Madarak a dobozban


FÜLSZÖVEG: Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.

A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.

Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.

Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?

Josh Malerman lélegzetelállító debütálása egy letehetetlen, rémisztő és lebilincselő panoráma egy sarkaiból kifordult világról.

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: FUMAX KFT 
Oldalak száma: 261
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 302 g
ISBN: 9786155514203
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015 
Fordító: Rusznyák Csaba
Eredeti cím: Bird Box
Beleolvasó: ITT

SZERINTEM: Wow! Öröm és boldogság van, mert ismét csak egy olyan könyv, amelyet nem terveztem, nem akartam megszerezni heteken át fanatikusan, hanem egy gyors "döntés" áldozata lett. De milyen jó döntés volt! Jó, nyilván nagyon meglepő, hogy ha ott van a kiadói sorozat nevében, hogy thriller, akkor lecsapok rá, de akkor is :)

Szóval egy posztapokaliptikus világba csöppenünk, ahol nem szabad látni, nem szabad kinyitni a szemed, mert megőrülsz. Kíváncsi voltam, hogy ebből mit lehet kihozni, és azt kell hogy mondjam, tetszett. A történet két idősíkon játszódik, egyszer a jelenben, amikor a főhősnő, Malorie csónakba száll két gyermekével, és elindul a folyón egy menedék felé, máskor pedig ennek az egész katasztrófának az elejéhez repít vissza bennünket Malerman, hogy hogyan indult, mi történt, hogyan állt gyakorlatilag a feje tetejére a világ stb.


Tetszett, mert végig izgalmas és lebilincselő volt, amikor pedig azt éreztem, hogy talán mintha kezdene lankadni, akkor fejezetváltás, és ismét letehetetlen izgalom következett. Ami még nagyon tetszett, hogy nem igazán tudtam találgatni, hogy vajon a múlt történetszálásról hogyan jutnak el oda, amely a jelent öleli fel, vagy például a történet elején furcsa volt, hogy Malorie két gyerekkel, egy fiúval és egy lánnyal utazik, de mégis egy gyerekkel volt terhes. Talán pont ezekben az apróságokban rejlik a legnagyobb ereje ennek a könyvnek, hogy nem fedi fel magát elsőre, hanem inkább folyamatosan csepegteti az izgalmakat és az információt, továbbá tényleg végig fenntartja az olvasó figyelmét.

A könyv vége felé gondolkodtam el egyébként azon is, hogy gyakorlatilag hasonló az elgondolás, mint a The Walking Dead-nél, vagyis csak egy maréknyi ember maradt a Földön, és nekik is az ismeretlennel kell harcolni, akik az életükre törnek. Malorie karaktere példaértékű, hogy egyedül felnevelt két gyermeket, de nekem igazából az cikázott a fejemben, hogy nem akarnék így élni, hogy nem láthatom a tavaszi természetet, nem élvezhetem a nyarat, vagy nem láthatom a csodás őszi színeket, a téli havat....Mert a lények ellen nincs menekvés. Ugyanakkor van egy elvarratlan szál is, mégpedig Gary. Ha hiszitek, ha nem, olyan jól sikerült ez a rész, hogy – mivel természetesen este fejeztem be, mikor máskor :D – volt egy elég rossz álmom is miatta.

A regény nem hosszú, de a vége felé már egyre jobban fúrt a kíváncsiság, hogy vajon mi lesz a vége, mi történik, amikor leérnek a folyón...Nem tetszett. Valami ütősebbre, valami leleményesebbre számítottam, és az az érzésem, hogy nem kaptam csattanót.


A könyv pedig első tapintásra meglepő, ugyanis a borítón, ahol a fehér kör van a madarakkal, lyukas! Nagyon ötletes, nekem nagyon tetszett ez a megoldás, szóval plusz pont annak, aki kitalálta.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)