2015-04-18

KÖNYV vs. FILM | Insurgent / A lázadó


Tegnap voltunk moziban megnézni A lázadót, és úgyy gondoltam, írok róla, mert megér egy misét. Főleg akkor, ha előbb olvasta valaki a könyveket, mint hogy a filmet megnézi. Nem vagyok filmkritikus, csak a benyomásaimat fogom leírni (főleg úgy, hogy filmeket sem igazán nézek úgy általában).

Már a trailer alapján tudtam, hogy nem fogja a film követni a könyvet, és elég sok mindfuck van benne, de bizakodó voltam. Megadtuk a mozizásnak a módját is, feliratos verzióra mentünk (a pénztáros mondta a vásárlás előtt, hogy de ez feliratos, ilyen bocsánatkérő hangon, mondom tudom, azért jöttünk erre :D), viszonylag későn, azaz már kifutó időben néztük, alig voltunk a teremben, nem volt tömegnyomor, tehát az alapfeltételek megvoltak.

Maga a film nem volt rossz, de gyakorlatilag csodálom, hogy a szereplők neve egyezett még a könyvben lévőkével, mert minden más teljesen meg volt változtatva. Kezdjük a kockával. Az mi?! A könyvben szó sem volt kockáról, Jeanine pedig nem is tudott semmi ilyesmiről, a végén, az üzenetet pedig nem a Műveltek központjában játszották le, hanem az Őszintéknél, és a csoportnélküliek és a Bátrak előtt, Jeanine pedig a közelben sem volt, Evelyn őrült meg tőle. Talán ez fájt a legjobban, hogy még a legalapvetőbb mozzanatok sem úgy történtek, ahogy a könyvben.



A film fő szála érzésem szerint az volt, ahogy Jeanine teszteli Trist (előbb persze levadássza), hogy kinyithassa a kockát, de ilyenről sem volt szó a könyvben. Hiányoltam a legelején, a Barátságosoknál tett látogatásuk legjobb mozzanatait, amiket a könyvben a leginkább szerettem, illetve ami nekem még nagy szívfájdalmam – és oké, tudom, hogy a film hossza miatt nem megoldható –, de a kidolgozottság, a meggondoltság hiányzott. Az volt az érzésem, hogy egyik helyről rohannak a másikra, nem gondolkodnak, csak mint a robotok, és gyakorlatilag számomra követhetetlen volt az egész, hogy mit miért csinálnak. Pedig a könyvben nagy hangsúlyt fektetett Tris dilemmájára Veronica Roth, és végigkíséri a történetet, míg a  filmben egyszer csak megjelenik a Művelteknél, és ennyi. Pedig rengeteg évődés van a könyvben.

Tobias és az anyja, Evelyn kapcsolata is teljesen kibontatlan volt, mert amikor a könyvben találkoznak csapatostul, akkor már az olvasó tudja, hogy Evelyn él, és felvette a kapcsolatot a fiával. Nekem borzasztó volt az a hatalmas kontraszt, ami a könyv és a film között volt, míg az előbbiben a csoportnélküliek egymás után ettek, körbeadogatva mindent, koszosak voltak, és tényleg a társadalom peremére szorultak, addig a filmben csodás gazdagságban eléldegéltek a sötétségben.

Evelyn megszemélyesítője, Naomi Watts nagyon tetszett, egyébként is szeretem a színésznőt, de szerintem barna hajjal nagyon jól nézett ki, habár kicsit furcsa volt, hogy míg a könyv alapján egy csúnyácska, megviselt asszonyt képzeltem el, addig a film készítői bevetik Watts-t, aki valljuk be, se nem csúnya, se nem megviselt.



Összességében nem rossz a film, ha nem nézzük az alapjául szolgáló könyvet. Az első rész szerintem szuper volt, a második pedig érzésem szerint inkább arra ment rá, hogy meglovagolja A beavatott sikerét, és még több pénzt hozzon a konyhára, ezért telepakolták egy csomó akciójelenettel, illetve futurisztikus dologgal (például Jeanine és a madzagjai, amivel Tris szimulációit végzi).

Fáj a szívem, hogy ennyire elrugaszkodtak az alaptörténettől, de ugyanakkor meg kell még néhányszor néznem, hogy el tudjam dönteni, tetszik-e, és túl tudok-e lépni a könyv meggyalázásán.

Ó igen, a soundtrack. Nagyon sajnálom, hogy mindössze nyolc (!) dal szerepel rajta, és azok sem annyira ütősek, mint a Divergent esetében. Azt az albumot rongyosra hallgattam, és gyakorlatilag az összes dalt imádom, ezt a mostanit pedig eddig még nem sikerült megszeretnem. Kettő dal van, ami kiemelkedő, és tetszik: a film legvégén felcsendülő Holes in the Sky (M83, akik rosszat amúgy sem tudnak alkotni), illetve Woodkid dala (aki A beavatott soundtrackjén az I love you-val és a Run Boy Runnal is szerepel), a Never Let You Down, Lykke Li-vel kiegészülve. Utóbbi énekesnő svéd, így már csak ez is garancia a minőségre. A többi dal számomra az elmegy kategória.


Ti láttátok már a filmet? Mit gondoltok?


3 megjegyzés:

  1. Nekem eléggé élénken élt a könyv nyoma a film megnézésekor, így azért picit bosszantott az a sok változtatás. A könyvben végigkövethettük Tris önmarcangolását Will miatt, ott volt a közel sem erős kapcsolatok Tobias-szal. Azt mondom, a futurisztikus dolgok (mint pl. a szerkezet, ami ellenőrizte, hogy kik Elfajzottak) nem volt irritáló, hiszen ez egy futurisztikus történet.
    Viszont sok dolog bosszantott, ahogy megcsinálták. Tudom, másfél-két órába nem lehet 400+ oldalt belesűríteni, de azért ennyire sem kéne összecsapni. Olyan jól elképzeltem, ahogy a Barátságosoknál lebuknak a Bátrak. Jó lett volna, ha több Marcust adnak, plusz a Tobias-Marcus összeverekedés is hiányzott. A végét sem így képzeltem el. Mi lesz így a folytatásban? Azért tudjuk, hogy a Csoport nélküliek valamilyen szinten hatalomra törnek, a film nem nagyon adta ezt át, max egy hangyafingnyit utalt rá.

    Összességében a filmben Trisből egy mártír szereplőt csináltak, aki a nap hőse lett a film végén. Értékelni kéne? Ha nem olvasom a könyvet, rávágom, hogy "pfú ez egy jó 8-as" de így... gyenge 6-os :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Talán a következő jobban elnyeri a tetszésünket :)

      Törlés
  2. Majd úgy hozzuk össze, hogy ne a premier hetébe, de ne is utolsóba menjünk :D

    VálaszTörlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)