2015-04-06

Jessie Burton – A babaház úrnője


FÜLSZÖVEG: Mindazt, amit látsz, játéknak veszed.

Amszterdam, 1686. A tizennyolc éves Petronella Oortman a városba érkezését követően elfoglalja helyét dúsgazdag kereskedő férje, Johannes Brandt oldalán. Hamarosan rá kell azonban ébrednie, hogy az élete nem pontosan olyan lesz, mint amilyennek elképzelte, és hogy a Brandt-ház szívfacsaró titkokat rejteget.

Miközben kétségbeesetten igyekszik eligazodni a bonyolult viszonyok között, felbukkan egy titokzatos személy, egy miniatűrkészítő, aki rejtélyes küldeményeivel mintha csak az ő sorsát igyekezne egyengetni.

Jessie Burton a női sors és a szabadságvágy örök témáit járja körül, miközben regényének lapjain megelevenednek a tizenhetedik század végi Amszterdam hétköznapjai.

Jessie Burton 1982-ben született. Első regénye, A babaház úrnője 2014-ben jelent meg, melyet Anglia legnagyobb könyvesbolthálózata, a Waterstones az év könyvévé választott. 2015-ben 31 nyelven jelenik meg a regény. A szerző jelenleg második művén dolgozik.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Libri - JAK 
Oldalak száma: 496
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 630 g
ISBN: 9789633103722
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015 
Sorozat: ARTPOP - JAK VILÁGIRODALOM 
Fordító: Farkas Krisztina
Eredeti cím: The Miniaturist

SZERINTEM: Őszintén nem tudtam, hogy mire számítsak A babaház úrnőjével kapcsolatosan. Ez egy már-már misztikus, rejtélyes könyv volt számomra, tekintélyt parancsoló megjelenéssel, ám titkokkal, hogy mégis mit rejthet a külcsíny. S így utólag, az olvasás után elgondolkodva, a könyv olyan, mint maga a Brandt-ház, amelyet mindenki lát kívülről, ám a titkait még az ott élők sem ismerik igazán.

Tehát a történet az 1680-as évek Amszterdamjába kalauzolja el az olvasót, amikor a törvényeknek nem sok köze volt a józan észhez, vagy amikor például kiváltságos női jognak számított a városban a többi európai társához képest, hogy a nők egyedül is sétálhatnak az utcákon. Itt elevenedik meg Nella Oortman / Petronella Brandt, aki azt hitte, hogy házasságával egy csillogó élet kezdődik.

Számomra olvasás közben is annyira misztikus, annyira megfoghatatlan volt a történet (és már bőven az 1/3-ánál jártam), amikor nem bírtam ki, és lapozgatni kezdtem: ekkor olvastam el az utószót – javaslom mindenkinek: NE TEGYÉTEK!), s ezzel le is lőttem a "poént", habár így nyert értelmet számomra mégis a bevezető, és hogy gyakorlatilag a könyv elején alig történt valami érdekes. Mindezzel ellentétben tökéletesen megteremtette a hangulatot Jessie Burton, ugyanis akárhányszor csak ránéztem a könyvre, már éreztem a csípős, ködös, szürke amszterdami levegőt, és láttam magam előtt a csatornapartot (megjegyzem, soha életemben nem voltam még Hollandiában). A karakterkidolgozás zseniális volt, habár nekem Nellából talán kicsit sok volt, de a többieket, Johannest, Marint, Corneliát, és Ottót is remekül ábrázolták – így a vége ismeretében, azt hiszem, megérne egy misét az újraolvasás is, mert úgy hiszem, már a cselekmény közben is ott voltak a morzsácskák, amiket nem vettünk észre.

A miniatűrkészítő. Nos, ez is érdekes, ugyanis épp azon gondolkodtam, hogy az eredeti cím őt helyezi középpontba (The Miniaturist – A miniatűrkészítő), míg a magyar fordításban Nella elevenedik meg A babaház úrnője szerepében. Gyakorlatilag nem hiszem, hogy a fordítás téves lenne, mert játéknak is lehet tekinteni a két címet.

A könyvben van egy pont, amikor elindul az örvény, és mondjuk úgy, leránt mindenkit. Az addig sejthető álcák lehullanak, és mindenki – ha csak részben is – megmutatja a valódi arcát. Konkrétumokat nem szeretnék írni, olvassátok inkább el. Megéri, komolyan.

Összességében azt tudom mondani, hogy remekmű a maga nemében, egyrészt tényleg a titokzatosság, a hangulatteremtés netovábbja, másrészt csodálatosan mutatja be annak a maroknyi embernek az életét az 1860-as években, majd a sorsát, s hogy mennyire gyorsan változhatnak a dolgok, milyen gyorsan kerülhet valaki fentről le, vagy lentről fel. Nem utolsó sorban pedig a nők helyzetét is ábrázolja abban a korban, azon a helyszínen, ami úgy gondolom, manapság nem túl népszerű. Tehát nem ok nélkül zsebelt be annyi díjat az írónő. Kíváncsian várom a következő könyvét is, amit jelenleg ír.

Értékelésem: 10/10

2 megjegyzés:

  1. Én is most olvasom, és a könyv felénél én is beleolvastam az utóbszóba! ááááh, a 2. titkot így lelőttem magamnak :(

    VálaszTörlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)