2015-04-08

Jennifer Clement – Elveszett lányok országa


FÜLSZÖVEG: Mexikó déli részén, Guerrero állam dzsungel borította vidékein, ahol a mákföldeket, marihuánaültetvényeket és a lakosságot helikopterről permetezik gyomirtóval, minden lány ,,fiúnak születik" - nehogy elrabolják a drogbárók lelketlen pribékjei. Még biztosabb üregeket ásni, és oda rejtőzni, ha a távolban felzúgnak a luxusterepjárók... ám a legtöbbjük így is a kartellek fogságában végzi. 
Ladydi, az Elveszett lányok országának tizenhat éves főszereplője ,,megússza". Legalábbis túléli, és elmeséli, hogyan telt a veszélyes idő a hegyi faluban, ahonnan minden férfi elmenekült, hogy átszökve a határon, az Egyesült Államokba keressen magának elviselhető életet. Elmeséli, hogyan került ártatlanul Mexikóváros legnagyobb női börtönébe, és milyen sorsokat cipelnek az ott élő fiatal nők. 

Jennifer Clement lehengerlő regényében a szépirodalom erejével mutatja meg, hogy a drogbárók uralta vadonban is létezik barátság, van szolidaritás, és hogy az emberi szeretet feltárhatja a remény útjait. 

A nevem Ladydi Garcia Martínez, barna a bőröm, barna a szemem, és barna gyapjas hajam van, pont úgy nézek ki, mint bármelyik ismerősöm. Gyerekkoromban anyám fiúnak öltöztetett, és Boynak is nevezett.
Ha lány lennék, elrabolnának. Elég, ha a drogkereskedők meghallják, hogy van valahol egy csinos lány, már száguldanának is fel a földjeinkre egy fekete Cadillac Escalade-ban, és vinnék a lányt.
Soha senki nem jött vissza. Egyetlen lány sem, csak Paula. Ő egy évvel az után, hogy elvitték, visszajött. Egyetlen szót sem szólt arról, mi történt vele. Csak annyit hallottunk, hogy az anyja üvegből eteti, az ölébe ültette, és cumisüvegből etette. Hét fülbevalója volt, egymás után kapaszkodtak a bal füle peremén, kék-sárga-zöld kövek egyenes vonalban, és a csuklóján egy kígyózó tetoválás ezzel a felirattal: Kannibál Babája.
Láttad? Láttad Paula tetoválását?, kérdezte anyám. Ugye tudod, mit jelent? 

Nem, nem tudtam, mit jelent. Akkor még nem.

INFORMÁCIÓ: 
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft. 
Oldalak száma: 264
Borító :KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 300 g
ISBN: 9789633103685
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015 
Fordító: Mesterházi Mónika

SZERINTEM: Nem is igazán tudtam, hogy mire számítsak, amikor elkezdtem olvasni a könyvet, csak néhány infómorzsát ismertem a történetből. Még mindig tartom, hogy sokkal izgalmasabb úgy nekikezdeni egy könyvnek, hogy gyakorlatilag semmit nem tudsz róla, csak annyit, hogy érzed, érdekel téged. Az Elveszett lányok országa – ahogyan a borítóképen ti is láthatjátok – külső megjelenésében lányos, kifejezetten csajos, már-már aranyos, ám amit belül rejt, az nem mindennapi.

A történet Mexikóban játszódik, Guerrero államban, amelynek jelentése harcos – s az innen származó hölgyek is harcosok, legalábbis ahogyan a mondás tartja, s ahogyan Ladydi anyja hangoztatja a könyvben –, ám a Wikipedia szerint Vicente Guerrero függetlenségi harcosnak az emlékét őrzi. A könyv főhőse Ladydi García Martinez és édesanyja, utóbbi számomra mintegy vállon ülő kisördögként kíséri figyelemmel lánya felcseperedését.

A regény egy olyan világban játszódik, ami nekünk, magyar, európai nőknek, lányoknak szinte felfoghatatlan, olyan életkörülményeket, küzdelmeket mutat be, amely számomra hihetetlen volt. De sajnos igaz történet alapján íródott a történet, így szomorúan konstatáltam, hogy igen, van ilyen... A főhőseink nem csak a dzsungellel küzdenek, hanem a mexikói drogbárókkal is, s ahogyan a fülszöveg írja, amikor megjelennek a fekete terepjárókkal, mindenki menekül, retteg, nehogy éppen őt ragadják el.

Ebben az abszurd közegben mégis egy csodálatos történet bontakozik ki barátságokról, túlélésről, szerelemről, s tulajdonképpen a mexikói nők sorsáról, hogy milyen esélyeik vannak az életben. Azt hiszem, már most tudom, hogy nekem idén ez az egyik legmeghatározóbb olvasmányom, mert megdöbbentett, megragadta a figyelmem, s arra készetett, hogy kicsit jobban belegondoljak, hogy néhány ezer kilóméterre tőlünk mennyire más a világ. Hogy ha késik a troli, elkések óráról, vagy éppen ha felemelték valaminek az árát milyen csekélységek ahhoz képest, amin a mexikói nők mennek keresztül, akik gyakorlatilag az életükért küzdenek nap mint nap.

Ladydi karaktere tetszett, s azt hiszem, remekül szemléltette azt a változást, amit véghez visz az ottani élet a lányokban: a fiatal, naiv kislány hogyan válik érett nővé, hogyan tanulta meg megvédeni magát; s ott az ellentét is, az anyja, akit tönkretett az a fajta élet, ám mégis valamiképp próbálja egyengetni a lánya útját, próbálja felkészíteni arra, ami később majd rá vár.

Nagyon tetszett egy részt a fent leírtak miatt, máss részt mert rengeteg erős női karaktert sorakoztatott fel Jennifer Clement. Elgondolkodtató, megdöbbentő, és olvasmányos történet. Azt hiszem, nem csak női szemmel lehet meghatározó élmény. Hogy kinek ajánlanám? Gyakorlatilag mindenkinek, de főleg a 18-25 éves hölgyeknek.

Értékelésem: 10/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)