2015-04-13

Jamie McGuire – Gyönyörű tévedés (Maddox testvérek 1.)



FÜLSZÖVEG: A függetlenségét szenvedélyesen védelmező Camille Camlin, becenevén Cami boldogan hagyta a háta mögött a gyermekkorát, mielőtt az véget ért volna. Dolgozik, amióta megszerezte a jogosítványt, és a főiskola első éve óta albérletben lakik. Most a Red Doorban pultos, és a munkán meg főiskolai óráin kívül nincs másra ideje. 

Trenton Maddox az Eastern Állami Egyetem koronázatlan királya volt, aki már középiskolásként egyetemista lányokkal járt. A barátai irigyelték, a nők be akarták törni, de miután egy tragikus baleset fenekestől felforgatta az életét, Trenton otthagyta az egyetemet, hogy megbirkózzon iszonyatos lelkifurdalásával. 

Tizennyolc hónappal később Trenton otthon lakik özvegy édesapjával és egy helyi tetováló szalonban vállal munkát, hogy fizetni tudja a számlákat. Amikor már azt hiszi, hogy az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba, a szeme megakad a Red Doorban egyedül üldögélő Camin.

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 416
Borító: FÜLES,KARTONÁLT
ISBN: 9789632613116
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015
Fordító: Szűr-Szabó Katalin
Eredeti cím: Beautiful Oblivion

SZERINTEM: Egy sorozat első része, tök jó, becsatlakozom, és megnézem, hogy mit tud McGuire, ha már annyit hallottam róla. Aha. Hát, érdekes volt elsősorban azért a könyv, mert gondolom más könyvekben is szerepelnek a Maddox testvérek, az írónő lelkes olvasói minden bizonnyal ismerik már őket, aki pedig kezdő, az csak néz jobbra és balra, hogy mizu :D Nem, azért annyira nem kusza a dolog szerencsére :)

Viszont mindenképpen ez volt a legszembetűnőbb dolog, hogy nekem fogalmam sem volt, hogy kik azok a Maddox-fiúk, akiket minden bizonnyal rajtam kívül mindenki ismer, ám a könyv nem is igazán mutatta be őket Trentont leszámítva, csak sejtetni engedte, hogy rosszfiúk. Szerencsére azért annyira nem ütött el ez az egész, hogy például élvezhetetlen legyen – sőt –, ha az ember túllendül azon a tényen, hogy máshol is volt már szó az egyik főszereplőről, akkor egy érdekes, olvasmányos sztori bontakozik ki.

Tulajdonképpen egy idő után egyáltalán nem zavart a fent említett dolog, így a könyvet is jobban tudtam élvezni. Ami elsőre szembetűnt, hogy rendkívül olvasmányos, mert egy este alatt az egyharmadát elolvastam, és csak csodálkoztam, hogy tényleg ennyire csúszik a stílus.

Nos, Cami és Trent története tetszett, habár engem zavart egy-két dolog, főleg az, ahogyan a szerelmi háromszög nem tudott felbomlani, és Cami akkor sem dobta ki T.J.-t, amikor már legszívesebben a Kindle-t vertem volna a fejemhez, hogy nem keresi, nem beszélnek, nem látják egymást, de "biztosan nagyon szereti még mindig". Minden bizonnyal. Valószínűleg az én életfelfogásom, a gondolkodásmódom az, ami merőben más, de egyszerűen nem tudom elviselni azt, ha valaki ostoba, és ha valaki szándékosan alázza meg magát, szándékosan rendeli alá magát másnak. T. J. és Cami kapcsolata inkább csak ostobaság, de a lány az apjához való viszonya katasztrófa, és ez volt a másik, amit nem tudtam megérteni, hogy család ide vagy oda, de miért nem mondja meg neki a véleményét, vagy miért nem száműzi az életéből, amikor ez már nem csak mérgező, hanem bántalmazó viszony is. És akkor elérkeztünk a családon belüli erőszak fogalmához, ahhoz, amiről nehéz írni, de úgy gondolom, ha már ehhez nyúlt az írónő, akkor kellett volna valamilyen lezárást, mármint véglegest és rendest adni neki. Sajnálom, engem is érint(ett) a téma, így az ilyenek mellett ezért sem tudok soha szó nélkül elmenni.

Cami és Trent viszonya igazi tinirománc, visszahúzódó, szerény lány, plusz macsó srác, s habár az ember rengeteg könyvben olvashat hasonlót, mégis tetszett, és könnyen tudtam azonosulni velük. Mivel a többi Maddox-fiút nem ismerem, így Trenton szimpatikus volt, legalábbis az alapján, amit a Gyönyörű tévedésből megtudtam róla. Persze, tipikus könyves fordulat, hogy a rosszfiúból jófiú lesz egy lány kedvéért, de akkor is, hölgyeim, szívmelengető ilyenekről olvasni, nem? :)

Tetszett a regény helyszíne, vagyis az egyik helyszín, a tetoválószalon. Én magam is több tetoválás büszke tulajdonosa vagyok, így azt hiszem, ezt nem igazán kell magyarázni. Továbbá számomra rettentő szimpatikus volt, hogy Cami dolgozott, ráadásul két állása is volt, és nem a szülei tartották el / valami újgazdag csitri volt, akinek a szempillaspirálja a legnagyobb baja. Mert ha belegondolunk, a legtöbb amerikai ifjúsági regényben csak furikáznak ide-oda a szereplők, de nem dolgoznak, vagy ennek tetejébe a szüleik csúsztatják a pénzt, ami nem túl reális, mondjuk magyar viszonylatban.

Mindent összevetve nem volt rossz, habár azt érzem, hogy valami nagyon újba csöppentem, és senkiről nem tudok semmit. Lehet, hogy az előzmények ismeretével sokkal izgalmasabb lett volna, de majd nyáron orvoslom ezt a problémát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)