2015-03-20

Puskin – A pikk dáma

FÜLSZÖVEG: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„A pikk dáma” főhősét Hermannt végzetes rögeszme keríti hatalmába: megtudni a nyerést jelentő három kártyát, hozzáférkőzni a szerencse, a boldogulás a kiemelkedés titkához. Hermann egész társadalmára jellemző, hogy a kiemelkedés egyetlen módját csak a véletlenben látja, mert csak az egyedi szerencse révén lehet kitörni a szegénységből a gazdagságba, a jogtalanságból a hatalomra. Puskin kritikai erővel jeleníti meg kora társadalmát, s prózai műveinek ez a válogatása is bizonyítja a költő világirodalmi nagyságát.






INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Magyar Helikon / Európa
Oldalak száma: 156
Borító: Keménytábla, védőborító
Súly: 200 g
ISBN: 9632070658
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 1974
Eredeti cím: Пиковая дама
Fordítók: Brodszky Erzsébet, Gyöngyi László, Honti Rezső, Makai Imre, Trócsányi Zoltán

SZERINTEM: No kérem, mérföldkő számomra ez a könyvecske, ugyanis egy részt az általános iskola nyolcadik osztálya óta ez az első kötelező, amit elolvastam, más részt szintén azóta az első orosz klasszikus. Nekem ez nagyon nagy szó, bárki bármit mond, mert magától a kötelező olvasmány megnevezéstől is vonakodom (pont ezért nem olvastam a gimnáziumban egyet sem, inkább mentem a saját fejem után az olvasás terén), nem hogy el is olvassam. Sőt, még élvezzem is, mert A pikk dáma bizony tetszett.

Пиковая дама
A verses regény, mint műfaj nekem új, mert – a fent említett okok miatt – nekem az Anyegin is kimaradt, így nem csak az orosz irodalommal ismerkedtem, hanem egy más műfajjal is. Igazából nem tudom hová tenni, nekem a verses forma nem igazán nyerte el a tetszésem (mert a versek úgy zusammen nem állnak közel a szívemhez), de ugyanakkor pont az ebből fakadó rímek nagyon tetszettek, sok pluszt tettek hozzá az elbeszéléshez.

Nem könnyű olvasmány A pikk dáma, nem adja könnyen magát, de megéri a rászánt időt és energiát. Tudatlanul, és a pravoszláv folklór teljes ismerete nélkül is érdekes volt, de miután megbeszéltük órán, több értelmet nyert számomra a történet – és inkább ezek ismeretében írok a műről.

A szlávoknál hatalmas hagyománya van a démonizációnak, és ahogy eddig észrevettem, gyakorlatilag mindenből vissza lehet vezetni a démoni/ördögi/sátáni hátteret. Ez nekem egy részt kezd sok lenni (mármint hogy mindenben, de szó szerint tényleg mindenben az ördög keze van benne), más részt érdekes, és végre valami "ütősebb", nem az általánosan megszokott, gyakorlatilag semmilyen hátterekre vezethető vissza egy-egy mozzanat, és nem a szent dolgok vannak a középpontban – lelkendezik a horrorrajongó könyves blogger.

Tetszett, ahogyan a kártya mítoszát körbejárta Puskin, és végül a hősének ez lett a veszte. A kártya eredetileg az ördög bibliája, mágikus segédeszköz, és nem játék (az ilyen dolgok komolyan, miért maradtak ki eddig nekem??), A pikk dámában említett három kártyalap pedig mindemellett a függőséget, a kísértést is jelképezi.

A műben nem csak a démoni szálak voltak központban, hanem a végén morális kérdéseket, dilemmákat is boncolgatott: Hermann mohósága miatt hal meg a grófnő, ezt pedig hogyan dolgozza fel a főhős. Mindezek mellett megsérti a kártya alapvető szabályát, ki akarja játszani a démoni erőket, és többször akar nyerni, mint amennyiszer szabadna. Veszít, beleőrül a szerencsétlenségbe, illetve a grófnő haláláért is meglakol: az utolsó oldalakon derül fény arra, hogy magának a pikk dámának mi a jelentősége, és miért őrül meg a főszereplő.

Értékelésem: 8/10

Az egyetlen gondom az volt ezzel (és az összes többi olvasandó művel), hogy sürgetett az idő, és nem tudtam elmerülni a történetben annyira, hogy például tudjak róla mondani bármit is. Plusz művet elemezni nem tudok – de ezt eddig sem titkoltam soha, sehol –, így még nehezebb volt. Az orosz klasszikusokkal az a "baj", hogy önmagában nem mindig lehet túl sokat mondani róluk, tudatlanul. Hiába voltak előző félévben is kurzusaink, és most is vannak olyan témájúak, amik a folklórral, az orosz/szláv világnézet miértjeivel ismertetnek meg, egyszerűen annyira sok, és annyira összetett, hogy lehetetlen fél-egy év alatt megtanulni. Orosz klasszikusokat pedig szerintem csak úgy érdemes olvasni, ha az ember tudja, hogy mit miért (példának felhoznám Bulgakov A Mester és Margaritáját, ahol rengeteg olyan utalással találkoztam, amin mosolyogtam, hogy jé, ezt tanultuk, de aki nem foglalkozott ilyenekkel soha, az gyorsan átsiklik felette. Pedig rengeteg pluszt hozzátehetnek ezek az apróságok). Mert akkor értelmet nyer rengeteg dolog, és sokkal jobban megtetszenek az egyes művek. Én legalábbis így vagyok vele.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)