2015-03-17

Joe Abercrombie – Half a King / Az uralkodó (Szilánkos-tenger 1.)


FÜLSZÖVEG: Régen, mikor a világot Nap Anya és Hold Atya irányította, amikor a nomádok Tenger Anyához és Föld Atyához imádkoztak, Uthrikot, Gettföld nagyhatalmú királyát és trónörökösét, nagyobb fiát saját alattvalóinak cselszövése teríti le. 

Yarvi, a kisebb fiú, a „félember”, aki úgy született, hogy jobb kezén egyetlen, görcsös ujj van, egy nap arra ébred, hogy király lett. A vékony fiú fejére azonban nagy a Királyi Fejpánt, s bár teljesen alkalmatlan a feladatra, mégis csatába indul, melyre halott apja helyett vezeti népét. 

De hiába nyomorék, hiába kerül rabszolgasorsra, éles elméjével kitűnik társai közül, s a furcsa seregének élére áll. Yarvi útja talán éppen oda vezet vissza, ahonnan indult: cselszövők, árulók és királygyilkosok közé…


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft.
Oldalak száma: 384
Borító: KARTONÁLT
ISBN: 9789632934075
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015
Fordító: Bottka Sándor Mátyás

SZERINTEM: Érdekes, izgalmas, fordulatos könyv volt, bár nekem az volt az érzésem Yarvival, a félemberségével, és az anyjával, Laithlinnel kapcsolatban az elején, mintha magát Tyrion és Cersei Lanninstert kaptuk volna meg egy kicsit átformálva, a történet pedig úgy fogalmazódott meg bennem röviden és tömören, hogy Game of Thrones Light. Szerencsére ahogy haladtam az olvasással, egyre kevésbé gondoltam így, ám valami maradt, és továbbra is ott motoszkált bennem...

Igen, bevallom, a fantasyval, mint műfajjal nem sokat találkoztam eddig, legalábbis a Stephen King-féle fantasyt, és a már említett Trónok Harcát leszámítva, és talán pont ezek a nagyobb lélegzetvételű hatások miatt, és a többi inger elmaradása végett voltak olyan gondolataim, amilyenek, ráadásul Westeros története engem annyira beszippantott, hogy nem is csodálkozom, hogy lépten-nyomon párhuzamot vontam. Ez egy dolog, de úgy vélem, ha már a GoT-hoz mérem, akkor az jelent egy fajta minőséget is a Half a Kinggel kapcsolatban. Mert tetszett, lekötött, izgalmas volt, és megszerettem. Csak talán egy kicsit keveselltem a maga ~380 oldalával, de ez legyen a legkisebb probléma. Furcsa volt, hogy sok hely vagy név emlékeztetett valamire vagy valakire a mi világunkból, s noha a GoT helyszíneinek nevei is kísértetiesen hasonlítanak néhány svéd város és falu nevére, mégis valahogy másképpen, mint a Half a Kingben. Illetve ha már érdekességek, és a mi világunkkal vont párhuzam, akkor volt egy jelenet – amit nem akarok elspoilerezni –, de a szláv történelem is megelevenedett az ősi temetkezési szokások által, már ami a hatalmas dűneszerű halmokat illeti.

Maga a történet, a könyv nem nyitott túl erősen szerintem. A könyv elején rögtön belecsöppentünk valaminek a sűrejébe, s talán emiatt volt ez a párhuzamos érzésem a Game of Thrones-szal, mert nem kaptunk igazi felvezetést, bemutatásokat, stb. Mindezek után nem sokkal később elindul a tényleges cselekmény, az izgalmak, Yarvi elindul a saját útján. Ahhoz képest, hogy a fiút milyen gyengének és tehetetlennek mutatták be, mégis remekül helyt állt, ami nekem egy részt furcsa volt, mert aki tényleg annyira "életképtelen", az nem vágja ki magát úgy minden helyzetből, ahogyan ő tette, más részt ezek a fordulatok engem annyira Tyrion Lanninsterre emlékeztettek, hogy néha szinte már Peter Dinklage-t láttam magam előtt, mint Yarvi. Ezek a képek körülbelül a könyv egyharmadáig tartottak, aztán szerencsére annyira elkanyarodtak az események, hogy alig jutott eszembe minden korábbi hasonlatom és dilemmám.

Mint már említettem, fordulatos és izgalmas volt a könyv, szerettem olvasni. Az a fajta történet volt, ami beszippantott, és felállni sem akaródzott mellőle, aztán egy idő után meglepődtem, hogy huppsz, mindjárt vége a könyvnek. A "sima" fantasy azt hiszem, hogy megtetszett, mert vágytam már arra, hogy a történetben, amit olvasok ne legyenek természetfeletti lények, de midezekkel ellentétben például a Half a Kingben a vallás nagy szerepet kapott (őróluk egyébként valamiért az ősi skandináv istenek jutottak eszembe).

Azt viszont sajnálom, hogy a könyv végére koncentrálódik szinte minden izgalom, minden történés, és nem győztem kapkodni a fejem, hogy uram atyám, ez is, meg az is, és mik derülnek ki. Nyilván van, aki ezt szereti, de én inkább annak a híve vagyok, hogy elosszuk az izgalmakat, és ne várakoztassa meg egy könyv az olvasóját. Szerencsére a szó szoros értelmében nem várakoztatott meg, mint ahogyan azt már írtam is, de az a mennyiségű izgalom, ami a végén jött – még az utolsó oldalon is! – az sok volt késő éjszaka, amikor letettem a könyvet :D

Összességében tehát tetszett, és egy könnyed, kissé véres olvasmány így tavaszra, amit ajánlok azoknak, akik egy kicsit fel szeretnének rázódni a téli álmukból :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)