2015-03-12

Jessica Sorensen – Callie, Kayden és a véletlen (Véletlen 1.)

FÜLSZÖVEG: Kayden megtanulta, hogy egyetlen esélye a túlélésre az, ha némán tűri a szenvedést. Ha szerencséje volt, meg tudta húzni magát, és tette a dolgát, kibírta egyik napot a másik után. Ám egy este úgy tűnt, végül mégis oda a szerencséje – és az élete… míg fel nem bukkant egy Callie nevű lány, éppen időben, hogy őrangyalként megmentse.

Callie nem hisz a szerencsében. A tizenkettedik születésnapján történt szörnyűség óta nem. Miután túlélte a borzalmat, Callie eltemette magában az érzelmeit, és megfogadta, hogy soha senkinek nem árulja el, mi történt. Most, hat évvel később, még mindig küszködik ezzel a fájdalmas titokkal, ami kis híján felemészti.

Amikor a sors úgy hozza, hogy Kayden és Callie ugyanarra az egyetemre kezdenek járni, a fiú elszánja magát: megismerkedik a gyönyörű lánnyal, aki megváltoztatta a végzetét. A csöndes és visszahúzódó Callie még mindig fél bárkit is beengedni a világába. Kayden azonban biztos benne, hogy Callie okkal tért vissza az életébe. És minél inkább igyekszik a lány életének részévé válni, annál inkább rádöbben, hogy ezúttal Callie szorul megmentésre…

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 340
Borító: KARTONÁLT
Súly: 460 g
ISBN: 9789633738610
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2014
Sorozat:RUBIN PÖTTYÖS
Eredeti cím: The Coincidence of Callie & Kayden
Fordító: Komáromy Zsófia

SZERINTEM: Nem rossz, nem rossz. Őszintén szólva egy ideje már kíváncsi voltam a könyvre, mert valahogy mindig előbukkant valamilyen formában, de magára az olvasásra csak most nyílt lehetőségem. Jókor volt jó helyen, mert mostanában megkedveltem a hasonló, lazább kaliberű könyeket (értsd: mindent, ami nem horror), ráadásul mostanában nagyobb szükségem van az olyan történetekre is, ahol nem kell sokat gondolkodnom.

Az alapelgondolás jó, de az a bajom vele, hogy túlságosan tipikus a cselekmény (a fiú és a lány egymásba szeretnek, de több dolog is a boldogságuk útjába áll), illetve az igazi problémák nincsenek igazán kifejtve, csak felvázolva, pedig ha erre hangsúlyt fektetett volna az írónő, akkor igazán naggyá válhatott volna/válhatna a könyv. Ami Callie-vel történt az elég nagy lelki trauma, de valahogy számomra furcsa a reakciója, hogy szinte azonnal közel engedi magához Kaydent – sőt, mi több Seth-et is! –, pedig én nem ezt vártam volna, és nem ez az elképzelésem egy ilyen PTSD-s lánnyal kapcsolatosan. Vagy hát nem tudom, mert szerencsére semmi ilyesmi nem történt velem, és pszichológus sem vagyok, szóval mélyrehatóbban nem tudhatom, csak valahogy nekem ez a része olyan furcsa volt. Ez volt az a része a történetnek, ami nem tetszett, és szerintem nem teljesen passzolt bele az egészbe. Nyilván nem lehetett volna a végtelenségig húzni és nyűglődtetni Callie-t, de kicsit nehezebben is adhatta volna azért magát.

Természetesen több volt a tetsző része a sztorinak, például olvasmányos volt, viszonylag gyorsan haladtam vele, és nem volt az az érzésem, hogy na, csak haladjunk vele, hanem ténylegesen érdekelt az egész. Tulajdonképpen élveztem, mert kikapcsolta az agyamat arra az időre, amíg olvastam, és teljesen bele tudtam feledkezni – és ha azt nézzük, akkor ezt is tudnia kell egy jó könyvnek. Nyilván nem a szépirodalom legteteje, de engem jókor kapott el, és nekem ennyi elég a pozitív értékeléshez.

Egyébként azon meglepődtem, hogy elég sok volt benne a hm, mondjuk úgy kendőzetlen kifejezés, és a nyersebb szavak, s akkor olvastam csak utána, hogy a Rubin Pöttyösök már nem finomkodnak, hanem kicsit több is belefér. ez egy részt nem rossz, más részt néha ezt is kicsit túlzásnak éreztem. Nem ettől lesz valami "felnőttesebb", hogy 18+ a nyelvezete, legalábbis szerintem.

Arra viszont nagyon kíváncsi leszek, hogy a további részekben mit proukál Sorensen, ugyanis (jelenleg) hét részes a Véletlen-sorozat, amelynek a további részei hamarosan jönnek szerintem magyarul is [:)], ráadásul ahogy nézelődtem a neten, nincs kizárva, hogy a megfilmesítési jogokat is felvásárolja a közeljövőben az egyik nagy cég, s nem csak olvashatjuk, hanem láthatjuk is a fiatalok sztoriját. Az első rész olvasása, és a többi rész címének átpörgetése után úgy gondolom, hogy elég sok fontos dologról lesz szó a többi kötetben is (barátság, szerelem, homoszexualitás, stb.), már csak abban bízom, hogy ezek komolyabban ki lesznek dolgozva, mint az első rész "problémája".

Értékelésem: 7/10

Felkeltette a figyelmed? Érdekel?



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)