2015-03-02

Janne Teller – Semmi

Vigyázat! A fülszöveg cselekményleírást tartalmaz!

FÜLSZÖVEG:„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az osztálytermet. Osztálytársai erre elhatározzák, hogy nihilista társuknak bebizonyítják az ellenkezőjét. A terv szerint egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. De először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze. Ezért a diákok azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia. Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak a vadonatúj biciklijét, Hussainnek az imaszőnyegét. Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme. 

Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik: Rikke-Ursulának a copfjaitól, Gerdának a hörcsögétől kell megválnia. Kettejük még kegyetlenebb követelésekkel áll elő: Anna-Linek örökbefogadási bizonyítványa, a kis Emil koporsója, egy kutyatetem és egy Jézus-szobor is az „értelem hegyén”, a „Fontos Dolgok Halmán” végzi. Akkor vadulnak csak igazán el az események, amikor Sofie-nak az ártatlanságát, a tehetségesen gitározó Jan-Johannak meg az ujját kell feláldoznia. Ekkor lépnek közbe a szülők és a rendőrség. 

Csak Pierre marad flegma. Kineveti a kamaszokat, akik ilyen áldozatokra képesek, csak hogy megtalálják az élet értelmét. Ezért nagy árat kell fizetnie: a többi gyerek kegyetlenül bosszút áll.

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: SCOLAR KFT. 
Oldalak száma: 182
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 220 g
ISBN: 9789632442952
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2014 
Fordító: Weyer Szilvia
Eredeti cím: Intet

SZERINTEM: Hát ez nem volt semmi! Haha, bocsi, nem tudtam kihagyni ezt a szóviccet :D  De a viccet félretéve ez egy elég kemény olvasmány volt, s hiába a könnyű befogadhatósága, és hiába boncolgat olyan témát, amire én személy szerint csak legyintenék, ezt olyan eszközökkel és olyan alanyokkal teszi meg, ami elsőre elborzasztott, majd az első döbbenet után néha a fejemet fogtam, hogy vajon történhet-e még a felsorolt dolgoknál is szörnyűbb, ahogy haladok előre az olvasással.

Az alanyok a Tæringi Általános Iskola 8/a osztályának egy része, tehát 13-14 éves gyerekek, akik pont abban az életkorban vannak, amikor fogékonyak minden marhaságra, így például arra is, hogy az élet értelmét megkeressék. Az élet értelme az én értelmezésemben egy filozófiai kérdés inkább, ám a kis csoport fizikai, kézzel fogható eszközökkel azonosítja ezt, erre pedig rátesz egy nagy lapáttal Pierre Anthon is, aki kijelenti, hogy semminek sincs értelme az életben, és ezzel mondhatni cukkolja is a társait, akik pedig vérszemet kapnak, és már csak azért is be akarják bizonyítani az ellenkezőjét.

Szerencsémre én csak a fülszöveg elejét futottam át, így nem ütköztem spoilerekbe – ezért is világosítottam ki, hogy aki nem szeretne, az itt a blogon még véletlen se szaladjon bele –, de ezt kegyetlenségnek tartom a kiadó részéről, mert gyakorlatilag lelövi a poént. A könyv egyik erejének pont ezt éreztem, hogy egyre meghökkentőbb dolgok történnek, olyanok, amire egy átlag magyar olvasó egyáltalán nincs felkészülve. Mondjuk az átlag dán olvasó sem igazán lehet felkészülve egy-két fordulatra, mert Dániában először betiltották a könyvet, majd hosszas gondolkodás után legalizálták, ráadásul kötelező olvasmánnyá tették.

Számomra a történet leginkább azt képviselte, hogy egy eszméért, vagy azért, hogy csak azért is megmutassuk, hogy nekünk van igazunk mire vagyunk képesek mi emberek. Gyerekkorban ez az egész pedig még ennél is veszélyesebb lehet, habár mondjuk a való életben nem hiszem, hogy idáig fajulhatna a helyzet.Vagy hát végülis ki tudja...

Nekem személy szerint tetszett a Semmi, mert megkapó olvasmány volt, végig fenntartotta a figyelmem, és ahogyan fokozatosan egyre több feszültséget adagolt Teller, úgy a kezembe szögezte a könyvet, és igen morcos voltam, amikor fel kellett állnom mellőle. Úgy gondolom, hogy ma Magyarországon méltatlanul kevesen ismerik akár ezt a könyvet, akár az írónőjét, mert ténylegesen lehetne tőle tanulni. Ha mást nem is kaphatunk, akkor legalább pár percet olvasás után biztosan, amikor csak a gondolatok cikáznak az olvasó fejében. 16 éves kortól jó szívvel ajánlanám bárkinek, mert tinifejjel lehet, hogy többet ad, de fiatal fenőttként is élvezetes, sőt...

Értékelésem: 9/10


4 megjegyzés:

  1. Hasonló reakcióim voltak, mint neked, az elborzadás és a döbbenet váltakozott bennem olvasás közben. Látom az értékeit, ugyanakkor ahogy haladtam előre, egyre jobban taszított az egész és alig vártam, hogy vége legyen. Nem tudtam eldönteni, hogy azért, mert tényleg hittem, hogy megtörténhet ilyesmi, vagy pont az ellenkezője, hogy egészséges gyerek sosem tenne ilyet. Nem olyan könyv ez, amit másodjára is kézbe vennék és jó szívvel ajánlanék mindenkinek, de hogy erőteljes, az biztos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem pont az jutott eszembe, hogy másodjára is szívesen elolvasnám, mert elsőre leginkább a történetre koncentráltam, hogy a cselekményszál hová lyukad ki, az apróbb dolgok felett pedig teljesen elsiklottam.

      Én a mimózalelkűeknek nem ajánlanám, de aki elég rátermett, annak nyugodt szívvel a kezébe adnám (virtuálisan) :)

      Törlés
    2. Elkezdtem olvasni, de félek a befejezésétől, ezek után. Mimózalelkű vagyok szerintem, így nem is merek a végére érni, pedig most már sejtem, hogy mi lehet a csattanó. :(

      Törlés
    3. Annyira nem gázos, King ír azért drasztikusabbakat is :) Szóval megéri befejezni :)

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)