2015-02-10

Cat Winters – Fekete madarak árnyékában

FÜLSZÖVEG: 1918-ban a világ az apokalipszis felé száguld. Félelem és zűrzavar uralkodik, ráadásul a világháború árnyékában halálos járvány tombol. A 16 éves Mary Shelley Black gyötrődve figyeli, ahogy a kétségbeesett gyászolók összesereglenek a spiritiszta szeánszokon és a szellemfényképészeknél. Mary Shelley maga soha nem hitt a szellemekben. A kilátástalanság percei azonban arra kényszerítik, hogy átgondolja addigi felfogását az életről és a halálról; első szerelme ugyanis – aki a fronton halt meg – szellemalakban tér vissza hozzá… 

„Winters mesterien megírt debütáló könyve hatásosan festi le a háborús idők szerelmi kapcsolatait, az 1918-as spanyolnátha-járványt és a korszakot jellemző spirituális divatot – magával ragadó szerelmi történet izgalmas misztikummal keverve.”

INFORMÁCIÓ:
Kiadó :SCOLAR KFT. 
Oldalak száma: 304
Borító: PUHATÁBLÁS
Súly: 280 g
ISBN: 9789632445281
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2014 
Fordító: Simonyi Ágnes
Eredeti cím: In the Shadow of Blackbirds

SZERINTEM: Számomra ez a könyv mindig is olyan volt, mint amiről szól is: misztikus, mindenki olvassa és rajong érte, de mivel még nem találkoztam vele azelőtt, nem értettem, hogy mire fel ez a nagy felhajtás. Igazából nálam nem is durrant akkorát, mint jó néhány másik kedves olvasótársamnál, de mindenképp egy kellemes regény, könnyed kikapcsolódás annak, aki a kezébe veszi olvasásra.

Bevallom, nem sokat olvastam még arról az időszakról, amelyben a Fekete madarak árnyékában játszódik (1918 ősze), és ebből a szempontból semmit sem tudtam a spanyolnátháról, vagy hogy például mivel védekeztek ellene. Nekem nagyon furcsa volt a hagymát hagymával elv, és akkoriban biztosan modern dolognak számított, de a sokadik oldal után sok volt. Végül a történet végén a szerző megjegyzésében lebbentette fel a fátylat Winters, hogy tényleg így próbáltak az akkori emberek védekezni, szóval valamelyest megnyugodtam, hogy nem csak szerzői túlzást lehetett tapasztalni.

A történet aranyos abból a szempontból, hogy Mary Shelley 16 éves leányzó, és az első szívszerelme után epekedik, viszont tragikus abból a szempontból, hogy kiderül, a fiú meghal, a lány médium, és neki kell szerelme lelkét megnyugtatnia, együtt lehet vele a transz állapotában, de ki kell derítenie, hogy hogyan halt meg. Spirituálisan hangzik, de nálam nem adta át a hangulatot ez az egész, vagy csak tényleg annyira tudatlan vagyok a korral kapcsolatban. Viszont mindezek ellenére átéreztem Mary Shelley és Stephen fájdalmát, a romantikus része az egésznek átjött, és titkon szurkoltam is nekik.

Nem akarom lelőni a poént, de mivel a szellemvilág nagyon nagy hangsúlyt kapott, így fontosnak tartom elmondani, hogy aki teljesen szkeptikus, az talán bele se kezdjen a könyvbe. Én személy szerint hiszek benne, csak mondjuk nem ennyire, mint ahogyan Stephen például visszajött, a másik cselekményszál végkimenetelének pedig örültem, megkönnyebbültem. A regény cselekménye végig tulajdonképpen csak csordogál, és az utolsó néhány oldalban pörög fel, ez nekem néha frusztráló volt, mert olyan érzésekkel telített el, mintha mindig csak morzsácskákat kaptunk volna az írónőtől, aztán pedig a nagy bumm elmaradt, Bezzeg a végén :)


A fent leírtakból szerintem már erősen körvonalazódik, hogy ez egy lányregény, és az urak nem biztos, hogy legalább annyira élveznék, mint én. Csak mondom. Mert volt már olyasmire példa, hogy hölgyeket megcélzó műről olvastam egy elég kemény negatív véleményt egy úrtól, és így el is vette a kedvem az egésztől, ám amikor a kezembe vettem a könyvet, a végét még meg is könnyeztem. 

Értékelésem: 7/10


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)