2015-02-23

Árni Þórarinsson – A boszorkány ideje

FÜLSZÖVEG: The Season of the Witch – valaki ezt a számot küldi az észak-izlandi város színkörének. A színkör vezéralakját másnap sehol sem találják… A rejtély megoldása Einarra, az alkoholizmusából frissen kigyógyult újságíróra vár, aki nemrég érkezett a fővárosból. A háta közepére sem kívánja az északi kiküldetést, melynek célja, hogy tudósítson a vidéki ügyekről. Először úgy tűnik, nincs miről írni, a legnagyobb port az kavarja, hogy a helyi édességgyár vezetőjének felesége balesetet szenved a céges kalandtúrán, és nem sokára életét veszti. Ám ekkor az áldozat idősek otthonában élő anyja felhívja Einart, hogy elmondja, bizonyos benne: gyilkosság történt. Csak a vénasszony képzelődik? És lehet-e ennek köze a fiú eltűnéséhez? Einar szembeszegül a rendőrséggel, a helyi kiskirályokkal és nem utolsósorban saját kollégáival, hogy pontot tehessen az ügy végére.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: SCOLAR KFT. 
Oldalak száma: 320
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 310 g
ISBN: 9789632445250
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2014 
Fordító: Egyed Veronika

SZERINTEM: Huh, hát ez ütött. Izlandi szerzőtől nem olvastam még, szóval Þórarinsson (ejtsd: Thórarinsson) ejtett át a tűzkeresztségen. Ez nem skandináv krimi, hanem északi (mert Skandinávia három országból áll: Svédország, Norvégia, és Dánia), a többi, őket körülölelő nemzet maximum északi. Persze, szoros a kötelék, és pont ezért lehet kristálytisztán érezni ezen a könyvön is, hogy olyan ember írta, akinek gyakorlatilag a vérében van a műfaj.

A cím pedig ne tévesszen meg senkit, nem próbál senki varázsolni a könyvben, csupán egy remek utalás annak, aki végigolvasta a történetet. Mert hogy akkor nyer úgy istenigazából értelmet. A regény Skarphéðinn Valgarðssonról szól, de természetesen a cselekmény nem csak egy szálon fut. A fiatal fiút meggyilkolják, a szálakat pedig a helyi rendőrség helyett egy túlbuzgó újságíró igyekszik kibogozni.

A könyv nem egy egyszerű olvasmány, legalábbis nekem valmiért ez volt az érzésem, illetve fáradtan már nem jöttek úgy át a dolgok, ahogyan mondjuk topformában igen. Kriminek nagyszerű, és egy nagy pluszt talán pont az ad, hogy agyban ott kell lenni, hogy kapcsolj, mi mire utal, ki merre hány méter. A cselekményszál folyamatos, nem igazán voltak benne unalmas részek, a nyomozás is pörgött, és tetszett az egész légkör, hogy például a nagy izlandi rémbanda azért mégsem annyira durva, mint mondjuk akármelyik másik európai. Szóval Izlandon azért vannak mértékek, és számomra visszaköszönt az is, hogy az ország mérete, a lakosság kicsiny száma, és a feltételezhető békés életmód kicsit visszafogta a szerzőt, és épp ezért a környezet nem is lett olyan sötét, mint mondjuk a skandináv krimikben. A próbálkozás tapasztalható, de nekem pont ez adta a báját a történetnek. Na meg az első oldalakon lévő tájleírások. Komolyan, valami fantasztikus, ilyenkor jön rám a wanderlust, hogy akkor most azonnal cuccolnék, és mennék megnézni a saját szememmel is.

Számomra mindezek mellett zavaró tényező volt a sok személy- és helyiségnév tömörsége, és rengetegszer összezavarodtam, hogy most akkor mi micsoda, mert egy részt hosszúak és bonyolultak a nevek, más részt teli van olyan karakterekkel, amelyeket más abc nem használ. Példának rögtön ott van a szerző vezetéknevének első betűje, ami ugye nem hasonlít egyik általunk ismert betűhöz sem (mondjuk cirillhez sem igazán), így a kiejtése is talány. Nyilván, ezeket nem igazán lehetett volna kiküszöbölni, de az én szememnek furcsa volt. Az pedig, hogy az északi és skandináv országokban tényleg mindenki beszél angolul tény, de például a magyar kiadásban rengeteg angol részt hagytak meg, lábjegyzet és minden egyéb fordítás nélkül számomra furcsa volt. Én értettem, de ha olyan veszi a kezébe, aki nem beszél angolul, akkor lehet kellemetlen lesz neki.

Összességében szerettem ezt a könyvet, mert egy részt az a fajta krimi, ahol lövésem sincs, hogy ki a gyilkos addig, amíg konkrétan le nem írják, más részt olyan lélektani dolgokat boncolgatott, amik valós problémát okoznak sok ember mindennapjaiban (hipochondria, nárcizmus, szociopata hajlamok).

Értékelésem: 7/10


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)