2015-01-29

Veronica Roth – A hűséges (Divergent 3.)

FÜLSZÖVEG: Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek. 

Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.

VIGYÁZAT! Ha nem olvastad az előző részeket, akkor ez a bejegyzés, és a véleményem erősen spoileres lehet számodra!

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: CICERÓ KÖNYVSTÚDIÓ KFT. 
Oldalak száma: 450
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 430 g
ISBN: 9789635398768
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2014 
Fordító: Logos
Eredeti cím: Allegiant

SZERINTEM: Szóval a trilógia befejező kötete. Amit nekem természetesen azonnal el kellett olvasnom. Nos, már bánom a kapkodást, méghozzá nagyon. Tudjátok, nem szeretek, és nem is szoktam spoilerezni, de azt hiszem, azzal nem fogok nagy titkot elárulni, hogy nem happy end lett a vége...

A hűséges sok szempontból más, mint az előző rész, A lázadó, de talán az elsőtől, A beavatott-tól különbözik leginkább. Az első, és szerintem legszembetűnőbb különbség az, hogy a már megszokott, Tris szemszöge helyett Tris és Tobias váltakoznak, ami alapvetően nem lenne rossz elgondolás szerintem, de engem nagyon megkavart néha, főleg olyankor, amikor az aktuális fejezet közben kellet letennem a könyvet, így hirtelen nem mindig tudtam, hogy kinek a szemszögéből nézzük a történéseket. A kétféle nézőpont pozitív oldala pedig az volt természetesen, hogy bepillanthattunk Tobias/Négyes fejébe is, habár nekem ez is rettentő furcsa volt.

A harmadik, és egyben befejező rész ott folytatódik, ahol a második abbamaradt. Az előző két társához hasonlóan ebben a könyvben is elég sok dolog kiszámítható, és amit sajnálok, hogy laposodott a történet ahhoz képest is, amit A lázadónál írtam, hogy hiába volt néha egy-két dolog idegesítő, de attól a könyv feszes, tempós volt, és sosem volt olyan érzésem, hogy jegelném. Ennyire azért A hűséges sem gyengült el, de közelített hozzá. Viszont pozitív dolognak éltem meg azt, hogy a felépítése a regénynek, illetve a cselekmény logikusabb volt, mint a második részé.

Tris és Tobias kapcsolatában szintén volt némi logika, ha nevezhetjük így, sőt, egy kis színt is kapott: csúnyán néztek egymásra, aztán dúlt a szerelem, csúnyán néztek egymásra, aztán dúlt a szerelem, és ez így ismétlődött szépen végig, a könyv elején pedig egy kis féltékenység is becsúszott. Értem én, hogy disztópia, de miért kellett szerencsétleneket folyton nyúzni?

Nagyon tetszett viszont ennek a jövőnek a háttere, hogy Tris és Caleb édesanyjáról is megtudhattunk néhány információt, illetve a csoportrendszerek, és az egész Divergent-világ értelmet nyert, ahogyan a szereplők megismerték a történelmüket. Az alapelgondolás, a génkárosodás kezelése nekem kicsit túlzásnak tűnt, de ha abból indulunk ki, hogy a mi világunkban, a mai világban is mennyi megszállott ember él, akkor már nem is tűnik akkora hülyeségnek. Na meg az idő előrehaladásával a tudományok is egyre csak fejlődnek, szóval...

És akkor ejtenék pár szót a regény, és egyben a trilógia végéről is. Momentán fél órát bőgtem, miután letettem a könyvet, aztán órákkal a befejezése után is a sírás kerülgetett, plusz az utolsó cirka 50 oldalnál is potyogtak a könnyeim. Valahol logikus lépésnek tartom ezt, sőt, tök jó, hogy más a vége, mint amire az ember számít, hogy nem a megszokott, nem a cukormázas amerikai álom, de engem személy szerint olyan erővel vágott fejbe, hogy tényleg órákkal az olvasás után is a sírás kerülgetett, ha rágondoltam. Veronica Roth, te kegyetlen... Biztosan tinilányosnak fog tűnni ez az egész, de nem érdekel: engem olyan szinten ejtett rabul a trilógia, hogy én magam is nagyon meglepődtem rajta, és amikor épp nem olvastam, de Trisen és Tobiason, illetve a világukon agyaltam, akkor is elmosolyodtam, hogy biztosan fejre eshettem valamelyik éjszaka, mert ilyen elég régen történt velem, hogy ennyire beleszeressek egy történetbe, egy sorozatba.
Az pontozáson sokat gondolkodtam, először nagyon le akartam húzni, pont amiatt, amiért annyira megríkatott, de aztán rájöttem, hogy igazából ebben rejlik a nagysága, hogy ilyen érzelmeket hozott ki belőlem.

Értékelésem: 8/10

Mindezek után pedig szólnék néhány szót az egészről, egyben: A beavatott egy nagyon erős kezdés volt, amit nehéz lett volna megugrani, de szerintem mégsem lehetetlen. 
Tris karaktere nagyon tetszett, mert csodálatos karakterfejlődésen ment át, gondoljunk csak vissza a tétova, szégyenlős Önfeláldozó kislányra a trilógia elejéről, s habár mondhatjuk, hogy visszatért a gyökereihez a végére (de abszolút a jó értelemben), megerősödött, és egy hihetetlen erős, példakép-szerű női karakter lett belőle, aki erőssé vált testileg-lelkileg, aki nem adta fe önmagát, tűzön-vízen keresztülvitte az akaratát, és a legvégsőkig kitartott a meggyőződése mellett. 
Tobias/Négyes karakteréről ugyan kevesebbet tudhattunk meg, ám nekem az volt az érzésem, ogy kiegészítik egymást Trisszel, és a lány a legjobbat hozza ki Tobiasból. A kettejük kapcsolatát sajnáltam, hogy így cincálta az írónő, de mindezzel talán azt érte el, hogy csodálatosan tudta megmutatni nekünk a szerelem erejét, avagy a jóban, de inkább rosszban könyves verzióját.


Ettől a világtól szerencsére nem búcsúzom még pár óráig, mert áldom az eszemet, hogy a Négyes című, kiegészítő novelláskötetet is beszereztem, így azzal fogok vigasztalódni. A hűséges végét még emésztenem kell, s habár márs tervben van az újraolvasása a sorozatnak angolul, a harmadik részt úgy gondolom, hogy hagyom még egy darabig.

A sorozatról összességében azt tudom mondani, hogy vágjon bele bátran mindenki, akit akár egy kicsit is érdekel, és talán sokakat ugyan úgy beszippant majd, mint engem. A Divergent trilógiáról röviden és tömören: magával ragadó, imádtam.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)