2015-01-19

Veronica Roth – A beavatott (Divergent 1.)

FÜLSZÖVEG: 
EGYETLEN DÖNTÉS 
alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid 

EGYETLEN DÖNTÉS 
meghatározhatja az értékrendedet 

EGYETLEN DÖNTÉS 
örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges 

EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL

Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: CICERÓ KÖNYVSTÚDIÓ KFT. 
Oldalak száma: 430
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 410 g
ISBN: 9789635397617
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2012 
Fordító: Logos
Eredeti cím: Divergent

SZERINTEM: Ez a könyv két szempontból különleges számomra: egy részt előbb láttam a filmet (filmet egyébként sem nagyon nézek, nemhogy egy könyvet olyasvalamivel szentségtelenítsek meg, hogy előbb látom, mint olvasom), más részt pedig levett a lábamról a történet. Utóbbin magam is meglepődtem, már csak azért is, mert maga a műfaj is új számomra, más részt na, Az útvesztőhöz hasonlítva hiányzott az a szerelmi szál, ebben pedig benne van. Bezony, úgy tűnik, öregszem, és ezzel egyenesen arányosan a szívem is ellágyul, ellányosodik, és igénylem a léleksimogató dolgokat.

No de amikor nekikezdtem a könyvnek, már ismertem az egész sztorit, és mivel decemberben láttam, így elég élénken élt bennem az egész – célzok itt arra, hogy a könyv és a film között mindig vannak változtatások, így ezek például zavaróak voltak számomra. Talán pont emiatt a kettősség miatt nehéz most írnom a könyvről, és pont ezért lesz egy picit más, mint a többi bejegyzés, de próba cseresznye.

Szóval Roth jövőbeli Chicagójában öt csoport van: az Önfeláldozók, a Bátrak, a Műveltek, a Barátságosak, és az Őszinték. A mindenkori 16 éveseknek pedig ezt kell eldönteniük, hogy melyik csoportba akarnak tartozni. Én személy szerint hiányoltam a leírást, a kibontást, hogy miért pont öt csoportra osztották a társadalmat, és miért pont erre az ötre; hogyan történt a felosztás, miért, stb. Mert belecsöppentünk egy teljesen új világba, amiről gyakorlatilag semmit sem tudtunk. Tetszett viszont az elején, hogy Tris ugyan Önfeláldozó, ám a narráció mégsem arra fókuszál, hogy ők a legjobbak, legtökéletesebbek, hanem csak egy szimpla bemutatás. A könyv körülbelül egynegyede szól erről, illetve a választási ünnepségről, s habár azt feltétezhetné az ember, hogy unalmasabb részek ezek, valahogy mégsem, legalábbis számomra.

Beatrice, azaz Tris megpróbáltatássai a Bátraknál kezdődnek, és nem, sajnos nem tudok elvonatkoztatni most a filmtől, de nekem az jobban átadta a szenvedését, míg a könyvben az volt az érzésem, hogy mindenki picinek, Szerencsétlennek, lánynak tartja, de mégis minden simán megy neki. Azért a filmben több volt a feszültség azzal kapcsolatban, hogy vajon benne lesz-e a tízben, vagy csoportnélkülivé válik. A könyvben a nehezítő tényezők viszont jobban átjöttek, célzok itt pl. Peterre és a kis csoportjára, de a végső csata teljesen más volt (annyira nem, de sok eltérés volt) a filmben, mint a könyvben. Oké, látványosabb, de ilyenkor azon gondolkodom el, hogyha olyan részeket változtatnak meg, aminek a jövőben folytatása lesz, akkor ezt hogy fogják helyrehozni?

Négyes és Tris kapcsolatát szerettem, és habár kissé hihetetlennek hatott, azért sejteni lehetett az elején – akár a filmben, akár a könyvben –, hogy ők ketten egymásra fognak találni, szóval elég kiszámíthatóra sikeredett ez a rész. Négyes a könyvben, látatlanban is eléggé megkapó volt számomra, de pacsi annak, aki Theo Jamest választotta a szerep megformálására, mert telitalálat volt. Így viszont a filmben elveszett a "kislány és a macija" effektus, ugyanis Shailene és Theo között csak 10 cm különbség van, de szerintem ez legyen a legkisebb baj :)



A kettejük kapcsolatában az idegesített a legjobban a könyvben, hogy ugyan csak kettő év van köztük – Tris 16, míg Tobias 18 éves –, de ezt a két évet úgy fújják fel, mintha legalább 20 lenne, és hogy Tobias sokkal idősebb Trisnél. Hát... elég wtf volt számomra, de ha lett volna valami magyarázat, hogy az a nyamvadt kettő év miért olyan sok abban a világban, akkor talán nem hatott volna így.

Az igazi probléma pedig ugyebár azzal kezdődik, hogy Tris Elfajzott, azaz gyakorlatilag képes önállóan gondolkodni, és ezzel jelent veszélyt a birkatársadalomra. Oké, fikció meg minden, de nekem kicsit sok volt, hogy kb. minden nap összeverik, ő mégis feláll, és úgy harcol, mintha kutya baja sem lenne, semmije nem fájna. Mindezt úgy, hogy Önfeláldozó volt, egy kislány, aki attól feszélyezve érezte magát, ha a válla kilátszott a ruhájából, néhány nappal később pedig már úgy harcolt, mint egy született Bátor. Félreértés ne essék, nem forgattam sokat a szemem, de azért az ilyen apróságokra fel szoktam figyelni. :) A végső csatáról annyit szólnék csak, hogy a vonatos-tobiasos jelenet tetszett nagyon, és valahol vártam azt a végkifejletet, ami lett – bár ilyenkor általában igyekszem józan paraszti ésszel gondolkodni, és nem átadni magam az idegeskedésnek.

A könyv vége nem cliffhangerrel zárul, tehát tulajdonképpen semmi sem indokolta volna azt, hogy azonnal a kezembe akarjam venni a folytatást, de mégis így történt. Egyszerűen fizikai fájdalmat éreztem, hogy kell, mert igaz, csak rövid ideig olvastam a könyvet, de magával rántott Tris és Tobias, illetve ez az egész világ. Ezt talán megmagyarázni sem tudom, de megtetszett és kész, azóta a filmet is megnéztem még egyszer :)



A könyv számomra könnyen emészthető volt, pörgős, fordulatos, és hiába 430 oldal, kinézetre sem tűnt annyinak, meg olvasásra sem. Nagyon szerettem a történetet; disztópia, szerelmi szál, ifjúsági regény cimkék ide vagy oda, engem levett a lábamról, és innentől indul a fangörlködés ezerrel. Ezért is örülök, hogy az összes könyvet beszereztem, mert egyszerűen A beavatott hiába nem cliffhagerrel ért véget, mégis azt éreztem, hogy azonnal szükségem van a második részre, nem akarok elszakadni Tristől és Tobiastól.

Értékelésem: 9/10


Ha pedig valakit érdekelne a sztori, és még nem olvasta, de nem is látta, akkor tessék a könyvekkel kezdeni először, mert hihetetlenmód tönkre tudja vágni az élményt az, hogy tudod, mikor mi fog történni – még akkor is, ha szerelem első látásra a történet.

Egyébként csak szerintem van hatalmas különbség Shailene Woodley arca között hosszú (főleg kibontott), illetve rövid hajjal? Hoszú hajjal olyan kedves, ártatlan arca van, röviden pedig olyan furcsa – de lehet csak azért, mert hülyén van levágva. Nyaff-vége :)




2 megjegyzés:

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)