2015-01-31

Sarah Fine – Sanctum (Az Árnyékvilág Őrei 1.)


FÜLSZÖVEG: Egy hete a tizenhét éves Lela Santos legjobb barátnője megölte magát. Ma, mivel a búcsúztatási szertartás félresiklott, Lela a paradicsomban találja magát, és egy óriási, elkerített várost néz a távolban – a poklot. Senki nem megy át saját jószántából az Öngyilkos Kapukon egy olyan helyre, amit beborít a sötétség, és hemzseg a lecsúszott teremtményektől. Lela azonban nem akárki. Ő eldöntötte, hogy megmenti legjobb barátnője lelkét, még akkor is, ha ezzel feláldozza örök, síron túli életét.


Miközben Lela megpróbálja megtalálni Nadiát, elfogják az Őrök, ezek az óriási, nem éppen emberi lények, akik a város sötét, végtelen utcáin járőröznek. Túlságosan is emberi vezetőjük, Malachi minden tekintetben különbözik tőlük, egyet kivéve: halálos hatékonyságát. Malachi tud valamit, amit Lela nem: a sötét város nem a legrosszabb hely, ahova kerülhet az ember…


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft. 
Oldalak száma: 408
Borító: kartonált / keménytábla
ISBN: 9789633739914 / 9789633739921
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2014 
Fordító: Mátics Róbert
Eredeti cím: Sanctum

SZERINTEM: Érdekes könyv volt, s habár úgy vettem a kezembe, hogy valami jó kis poklos-horroros történet lesz, mégis úgy tettem le, hogy egy pofás, véres szerelmi történetet kaptam, amit nem bántam egyáltalán. Plusz annyit még elmondanék a Sanctumról elöljáróban, hogy mérföldkő számomra, mert egy részt az első blogturnés könyvem, más részt az első Kindle-n olvasott könyvem, hohohó :)

Szóval a fülszöveg alapján olysmire számítottam, hogy tinithriller, meg pokol, s habár ez a benyomás csalóka, mégsem annyira cukrozott a dolog, mint amilyennek sokan írják. A sztori Lelával indít, hogy ki is ő, és milyen bonyolultak a kapcsolatai, ám mindezek ellenére van egy legjobb barátnője, Nadia, akiért bármit képes megtenni. A gondok pedig akkor kezdődnek, amikor kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik, például Nadia, aki a külvilágnak mosolyog, belül pedig a saját démonaival harcol, végül öngyilkos lesz.

Lela karaktere ezért is tetszett, mert egyébként sem egy mimózavirágnak mutatta be az írónő, de ezt is lehetett fokozni, és egy igazi, vérbeli harcossá alakul át, egy rendkívül erős női karakterré, akinek fontos az az ember, aki a legközelebb áll hozzá, és érte bármit hajlandó megtenni, még úgy is, hogy az emberekkel volt gondja a múltban. Ezzel kapcsolatosan például olyan érzésem volt, hogy talán túl gyorsan oldódott fel, ez furcsa volt.

És ott van Malachi is, akiről nem sokat lehet megtudni a könyv úgy kb. 2/3-áig, amikor pedig megtörik a jég, akkor szembesül az olvasó azzal, hogy bizony nem csak a könyv világa, Lela élete, hanem Malachi múltja is elég tragikus. Nem akarom elspoilerezni a dolgot, azt viszont elárulom, hogy engem meglepett ez a fordulat. Malachit szerintem remekül alkotta meg az írónő, mert ő is tipilusan az a könyves pasi, aki – hogy Anyukámat idézzem – megér pár ajtócsapkodást :) A két főszereplőn – Lelán és Malachin – kívül természetesen voltak még többen is, közülük Raphaelt, a doktort emelném ki, mivel a Sanctum egy sorozat első része, így úgy gondolom, hogy a folytatásban ő még nagy szerepet fog kapni, főleg azért, mert az ő karaktere elég vegyes lett, ha lehet így mondani, és szerintem ő még nagy dolgokat fog tenni a történet folytatásában.

S noha a két főszereplő leírása rendben van, a Sötét Város, és maga a világ, amelyet Sarah Fine megteremtett korrektül van felépítve, persze vannak benne furcsságok, de azt éreztem, hogy a logika megvan benne, és nem találtam semmilyen égbekiáltó bakit. Az elképzelés pedig... Mondjuk soha nem gondolkodtam még azon, hogy az öngyilkosok hova jutnak, de a túlvilágot sem úgy képzeltem el soha, ahogy a Vidék le van írva.

A könyv nekem tetszett, mert nem sok finomkodás volt benne, a főhősnő pedig nem egy kényeskedő Barbie-baba volt, ráadásul nekem olyan érzésem volt, hogy a Mazikinek (az ellenség) folyamatos fenyegetése mellett a szerelmi szál is normális léptekkel jött. Szóval röviden félelmetes is, és romatnikus is volt, én pedig valamiért most erre vágytam, emiatt pedig nagyon gyorsan haladtam a könyvvel, olvasmányos, néhol letehetetlen volt. A vége – hogy őszinte legyek – nagyon meglepett, de kíváncsian várom a folytatást, hogy mit kezdenek hőseink az új szituációban, és hogy Fine hogyan terelgeti majd a gyermekeit a továbbiakban.

Aki pedig figyelemmel kíséri a blogomat, az tudja, hogy nem sok könyvet olvasok a Könyvmolyképzőtől, de azt hiszem, hogy ezt a vonalat szeretni fogom, mert tényleg – számomra – könnyed, kikapcsolós olvasmányt jelentett a Sanctum. Kíváncsian várom a folytatást.

Értékelésem: 8/10

3 megjegyzés:

  1. Ha ez ilyen szerelmes cucc, akkor inkább nem olvasom. :) Azok mostanában nemigen jönnek be... de ha lesz még valamikor romantikus pillanatom, akkor tudom mit fogok olvasni. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elég szerelmetes, én meg mostanában inkább afelé nyitok :)

      Törlés
    2. Húha, akkor tényleg a YA a megfelelő irány. :)

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)