2015-01-10

Fredrik Backman – Az ember, akit Ovénak hívnak

FÜLSZÖVEG: Ove 59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.

Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?

Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Animus Kiadó Kft. 
Oldalak száma: 336
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 410 g
ISBN: 9789633242384
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2014 
Fordító: Bándi Eszter
Eredeti cím: En man som heter Ove

SZERINTEM: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt után valami ahhoz hasonlóra számítottam, könnyed humora, nem sok komolyságra, és nézzétek meg, hogy mit kaptam. Volt, hogy a trolin folytak a könnyeim, és volt, hogy szintén a trolin olyan hirtelen nevettem el magam, hogy visszafogni nem volt esélyem, ellenben mindenki engem bámult. Ez nem vicc, mindkettő megesett, nem is egyszer.

Ove (ejtsd: Uve) egy lehengerlő személyiség, legalábbis az olvasó számára, akit az elején vagy utálunk, vagy szeretünk, vagy éppen szkeptikusan szemlélünk, de a végére garantáltan megszeretjük. Őszintén szólva próbáltam az elején úgy viszonyulni a könyvhöz, hogy Ove bácsi jó, és szeretjük, de nem értettem, hogy mit hadonászik össze a mutatóujjával, minek akar iPadet, és miért csak és kizárólag a Saab a jó. Mindezek után ott volt a felesége, Sonja, akit egy idő után sejteni lehetett, hogy meghalt, amikor pedig ténylegesen le lett írva, akkor elszorult a szívem. Nem gondolom, hogy spoiler lenne, mert gyakorlatilag a könyv arról szól, hogy Ove öngyilkos akar lenni, mert annyira hiányzik neki a felesége. Csak hát ugye az ember már öngyilkos sem lehet nyugodtan, egy részt a rozzant macska miatt, más részt a terhes bevándorló, meg a mamlasz férje miatt. A többiről meg ne is beszéljünk :)

Reggel hat előtt öt perccel történt, hogy Ove és a macska meglátták egymást. A macska rögtön nagyon rossz véleményt alkotott Ovéról. És ez a dolog abszolút kölcsönös volt.

A macska felállt. Ove megállt. Ott álltak és méregették egymást néhány pillanatig, mint két verekedni vágyó egy vidéki kocsmában késő este. Ove azon merengett, hozzávágja-e a macskához az egyik facipőjét. A macska úgy nézett ki, mint akit nagyon rosszul érint, hogy neki nincs facipője, amit visszahajíthatna.

Ove és a rozzant macska esete, illetve a macska esete, amikor egy kőszívű, szkeptikus embert meglágyít, és habár a macska nem Ovéé, mégis történnek bizonyos dolgok.

És ennek a sznobnak még barátnője is van! Tíz évvel fiatalabb! A szőke liba, ahogy Ove hívja. Fel-alá járkál a környéken, tántorog, mint egy részeg panda a felhőkarcoló magasságú cipőiben, cirkuszi sminkkel az arcán, és akkora napszemüvegben, hogy nem is egyértelmű már, napszemüveg-e az vagy bukósisak.

– Biztos, hogy tele van undorító betegségekkel, meg veszett, meg amit csak akar!
Ove a macskára néz. Aztán a libára. Bólint.
– Feltehetőleg maga is. De attól még nem dobáljuk meg kővel.
Ez volt az egyik első néhány mondat, amin visítottam a röhögéstől, nem szépen, és nem nőiesen. Aztán nem volt megállás :D Volt egy pont, amíg a könyv csak egy könyv volt számomra, aztán egy átmenet, és valami többé vált a történet. Nagyon tetszett, hogy folyamatosan váltakoztak a jelen és a múlt eseményei, hogy Ove gyerekkorában mi történt, hogy ismerte meg Sonját, hogyan kezdték el az életüket a sorházban Anitával és Runével, s Ove és Rune miket művelt, a két kibírhatatlan pasas; mindezek mellett pedig Parvaneh, az iráni terhes bevándorló asszony lett Ove egyik legközelebbi ismerőse a jelenben, aki mindig zaklatta a Saab-mániás nyugdíjast, és Ove egy-egy velősebb beszólásán sem sértődött meg. Na meg Parvaneh férje, a mamlasz, aki informatikus, és ez mindent elárul róla, legalábbis Ove szerint,

Forrás
Parvaneh karaktere nagyon tetszett, a forgószélhez tudnám hasonlítani, temperamenumos, és egy kicsit talán olyan érzésem volt, hogy a svédországi bevándorlókat volt egy kicsit hivatott jelképezni, hogy nem olyan rémesek, sőt, jófejek – de a politikát hagyjuk. A mamlasznak, avagy a férjének, Patricknak nem sok szerepe volt, de akárhányszor róla volt szó, akkor „a mamlasz” néven futott, még Parvaneh előtt is. A házaspár, illetve a két lányuk – a hároméves és a hétéves –, lesz az első, akik „megmentik” Ovét az első alkalmakkor, aztán jönnek majd a többiek is.

A rozzant macska pedig a könyv elején is feltűnik, igaz, szépen lassan lesz belőle kulcsfontosságú alak. Ove mindig váltig állítja, hogy az nem az ő macskája, de aztán mit lehet tenni, már az ágyában alszik, tonhalat eszik reggelire és vacsorára, és van, hogy Ove miatta nem lesz aznap öngyilkos. Amit imádtam a macska körül, az az volt, hogy Ovét úgy követte, mint egy frissen kikelt kisliba, akármerre ment a gazdája, ment utána, ami nem igazán vall a macskákra. Ja, és autózott is Ovéval, méghozzá az anyósülésen :)

Parvaneh is, és Ove is folyamatosan mondogatta, hogy „perszeperszepersze” és „igenigenigen”, az adott környezetben pedig haláli volt, ezeket nagyon szerettem.

A könyv pedig nem csak a jelenről, hanem a múltról is szól, aminek a kulcsfontosságú alakja Rune, illetve a felesége, Anita. Rune Volvót vezet, arra  a márkára esküszik, így ez állandó konfliktusforrás a két férfi között. Persze, vannak hosszabb-rövidebb fegyverszünetek is, és ha kell, akkor összefognak, de ami sok az sok, nem vezethet valaki Volvót Saab helyett. A két régi szomszéd története szintén vicces, olykor pedig megható. A könyv vége, illetve az összefogás Runéért, amelynek a főkolomposa Ove volt elérzékenyített, ugyanakkor meg is nevettetett. A könyv tényleges befejezése pedig megríkatott, persze számolt rá az olvasó, de nem így.

Nagyon tetszett a könyv, Ove alakja fenomenális volt, főleg az átalakulása, a szomszédaihoz való viszonyulása a történet elején és végén. Tanulságos történet, kérdéseket ébreszt az olvasóban, elérzékenyít, és megnevettet – van, hogy utóbbi kettőt mindösszesen egy duplaoldal alatt. Abszolút ajánlanám mindenkinek, mert egy remekmű, imádtam. Egy fantasztikusan megírt, jól felépített regény, amelyhez tulajdonképpen hangulat sem kell, mert ha szomorú az ember, akkor felvidítja, ha vidám az ember, akkor megnevetteti.

A borítója egyszerű és letisztult, minden(ki) rajta van, aki számít: Ove, a rozzant macska, és természetesen a kék Saab. Fotózni is öröm, és a polcomnak is az egyik szépsége lehet, az pedig külön öröm, hogy a svéd borítót kapta a magyar kiadás is.

Értékelésem: 10*/10

Alig várom Fredrik Backman további köteteit is, ugyanis eddig négy könyve jelent meg Svédországban : 2012-ben  az En man som heter Ove (Az ember, akit Ovénak hívnak), illetve a Saker min son behöver veta om världen, 2013-ban a Min mormor hälsar och säger förlåt, illetve 2014-ben a Britt-Marie var här. Remélem mihamarabb olvashatjuk a többi kötetet is, ugyanis igencsak kíváncsi lettem Backman úr további munkáira.


4 megjegyzés:

  1. Meghoztad a kedvem! :) A száz éves embert ugyan csak filmen láttam, de az nagyon tetszett, azt is el szeretném olvasni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek örülök :) A százévesre azt mondják sokan, hogy könyvben jobb, szóval ha a film tetszett, akkor a könyvet szerintem méginkább szeretni fogod :D

      Törlés
  2. Hú, milyen furcsa: a svéd és a magyar borító első ránézésre ugyanaz, de ha jobban megnézed, a svéd mennyivel kegyetlenebb!!! Ott vannak rajta a kipróbált módszerek... :O

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És tényleg, efelett teljesen elsiklottam :D Hát durva, az tuti, ehhez képest a magyar az elég tartózkodó, már-már tisztának hat o.O

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)