2014-12-19

Murakami Haruki – Szputnyik, szívecském!

FÜLSZÖVEG: A regény főhőse - "K" - beleszeret egykori diáktársnőjébe, akihez régi barátság fűzi, de a lány nem vonzódik hozzá, hidegen hagyja a szexualitás. Igazi vágy csak egy nála tizenöt évvel idősebb üzletasszony iránt lobban fel benne, amit a nő még csak nem is sejt. A különös szerelmi történetben úgy keringenek el egymás mellett a szereplők, mint távoli égitestek. A Szputnyik, szívecském! keserédes történet a szerelem hatalmáról és fájdalmáról, a beteljesületlen emberi vágyakról és a kilátástalan egyedüllétről. Stílusa utánozhatatlanul "murakamis", néhol végtelenül könnyed, másutt sejtelmes vagy krimisen izgalmas, mint ahogy a szerző többi, valóság és álomszerűség összefonódásából született regénye. 



INFORMÁCIÓ:
Kiadó: GEOPEN KÖNYVKIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 238
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 410 g
ISBN: 9786155331206
Nyelv: MAGYAR
Fordító: Komáromy Rudolf
Eredeti cím: スプートニクの恋人

SZERINTEM: Mire nem jó ez az 1001 könyves lista.. :) Persze, könyvet ne ítélj cím vagy borító alapján, de ez felkeltette a kíváncsiságom, és ha már egyébként is a könyvtárban jártam, akkor megnéztem magamnak a Szputnyik, szívecskémet. Azon nyomban nekiestem, és nem is kellett sok idő a befejezésig.

Van, amikor nem olvasok fülszöveget, mert a könyv érdekel, és így is, úgy is elolvasom, és van, amikor érdekelne a fülszöveg, csak az éppen nem mond semmit (azon a kiadáson, amelyiket én olvastam, nem volt, újabb kiadásokon olvasható a fenti). Ez a könyv az utóbbi kategóriába tartozik, viszont tetszett :) A történet az elbeszélő hímnemű K-ról, Szumiréről, a fiatal diáklányról, és Miuról, a harmincas évei végét járó üzletasszonyról szól. K szerelmes Szumirébe, Szumire szerelmes Miuba, Miut pedig nem foglalkoztatja a szerelem. Eme háromszög viszont mégis olyan mély érzéseket jelenít meg, amit elsőre tényleg nem gondoltam volna, továbbá egy lehetetlen történetet mesél el – mondjuk ott virít a borítón a misztikus szócska, tehát nem lepődök meg –, nekem mégis nagyon tetszett.

Őszintén bevallom, keleti szerzőtől még soha nem olvastam, keleti emberekről sem, így kisebbfajta kultúrsokk ért, amikor elkezdtem olvasgatni a Szputnyik, szívecskémet. Például a japán, a tokiói helynevek, a mindennapi életük szeletei, illetve valamiért az az érzésem támadt már az elején – ami még mindig tart, olvasás után is –, hogy mélyebb érzésű, érzelmesebb emberek a japánok, mint az európaiak úgy átlagban. A barátság pedig annyira központi szerepet játszott a könyvben, hogy már csak ezért is közel éreztem magamhoz.

Talán hármójuk közül K érintett meg a leginkább, vele tudtam azonosulni, mert talán ő volt a legőszintébb, a legtisztább érzésű, viszont sajnáltam is a Szumire iránti érzései miatt, vagyis leginkább azért, ahogy a lány bánt vele. Szmuirével kapcsolatban azt éreztem, hogy fogalma sincs, mi történik körülötte, sodródik az árral, és őszerinte éppen szerelmes valakibe, csak éppen lehet, hogy mégsem, helyette pedig inkább csak rajong Miuért, és valamiféle anyapótlékot lát benne. Miunál hidegebb pedig egy svéd is nehezen lehetett volna, valamiért nem értettem az egész lényét, nem értettem, hogy mi az a nagyon különleges benne, ráadásul a tizennégy évvel ezelőtti kalandja is annyira kirítt – misztikum ide vagy oda – az egész történetből, hogy talán ezért sem tudtam egy kicsit sem azonosulni vele. Viszont K gondolatai és tettei éreztették velem a leginkább azt, hogy mennyi érzés lehet ezekben a keleti emberekben, az pedig csak hab volt a tortán, hogy a személyisége is igen szimpatikusra sikeredett számomra.

Sok közöset találtunk egymásban. Olyan természetességgel faltuk a könyveket, ahogy más levegőt vesz. Minden szabad percünkben behúzódtunk egy csöndes sarokba, és vég nélkül fogyasztottuk a lapokat. Japán regényeket, külföldieket, új műveket, klasszikusokat, az avantgárdtól a bestsellerig mindent ‒ ha volt benne valami intellektuálisan serkentő, akkor elolvastuk. Könyvtárakban lógtunk, naphosszat böngésztünk Tokió antikvár Mekkájában, a Kandában. Még soha nem akadtam össze senkivel, aki ilyen buzgón ‒ ilyen elmélyülten, ilyen széleskörűen ‒ olvasott volna, mint Szumire, és bizonyosra veszem, hogy ő is ugyanígy érzett.

A regényt olvasgatva tört rám az az érzés, hogy mennyire szépen vannak leírva a helyek, és mennyi csodálatos leírás van minden másról is, és nemcsak a leírások, hanem az írásmód, ami magával ragadott még mindemellett. Úgy gondolom, hogy ha a misztikus részek kimaradtak volna, vagy kaptak volna racionális értelmezést, akkor más lenne az érzésem most, a regény olvasása után, így viszont kettéválik az egész: az egyik része az a szépség, ahogyan meg van írva, azok a dolgok, amik le vannak benne írva, és ahogyan az érzések megjelenítődnek; a másik része viszont az, hogy úgy gondolom, vannak részek, amik nem oda valóak, és egyszerűen belerondítanak egy szépségbe.

– És ekkor eszméltem rá. Hogy csodálatos útitársak vagyunk, végső soron azonban nem egyebek magányos fémhalmazoknál, amelyek a maguk külön-külön pályáján keringenek. Messziről gyönyörűségesen suhanó csillagoknak tűnnek, de a valóságban csupán ketrecek, amelyekbe egyedül vagyunk bezárva, és sehová sem tartunk. Amikor a két műholdunk pályája véletlenül keresztezi egymást, együtt lehetünk. Talán még a szívünket is föltárjuk egymás előtt. De ez csak egy röpke pillanat. A következő másodpercben már teljes magányban száguldunk tovább. Mígnem elégünk, és semmivé válunk.

Mindent összevetve tetszett a könyv, nagyon tetszett, hogy olyan érzéseket jelenített meg Murakami, amik nekem is fontosak, azt pedig végképp imádtam, ahogyan ezeket leírta. Viszont ezek a szerintem oda nem illő misztikus szálakat egy kicsit kiegyengethette volna. A sokak által kifogásolt befejezés szerintem nem lett annyira rossz, habár ha kimarad az utolsó néhány oldal, akkor talán szebb lett volna a lezárás. Jó időben, hozzá passzoló lelkiállapotban olvastam:

Értékelésem: 8/10

U.i.: K miért nem lehet olyan létező ember, aki magyar, és az egyik magyarországi egyetemen tanul, mondjuk pont azon, amelyiken én? 


6 megjegyzés:

  1. Welcome to Murakami's mind:) Benne aztán ne keress logikát. :) Az összes regényében benne van ez a misztikum, nem véletlenül sorolják a könyveit a mágikus realizmus műfajba. Eleinte nekem is fura volt egy kicsit, de mostanra a kedvenc íróm, majdnem minden értelmetlenséget elnézek neki:)
    Azért szerintem ő elég megosztó író, nagyon különleges a stílusa, senkiével nem összekeverhető. Remélem, azért lesz még kedved olvasni tőle, a Norvég erdő emlékeim szerint egészen földhözragadt (a többi regényéhez képest mindenképpen).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedvem van olvasni tőle, sőt, amikor letettem a Szputnyikot, akkor azon gondolkodtam, hogy a legközelebbi alkalommal hozzak-e ki tőle mást a könyvtárból :) A mágikus, misztikus szálakon kívül abban is hasonlítanak a könyvei egymásra, hogy ennyire sokat adnak, hogy azt éreztem, ez valami csoda?

      Ma megyek könyvtárba, nézelődöm majd, hogy mi a helyzet :D Köszi a tippet ^^

      Törlés
    2. Lehet nem a megfelelő embert kérdezed, mert rohadtul elfogult vagyok :D Nekem a történetek nem adtak olyan sokat, mint a regények hangulata, ez a furcsa légkör, az ismétlődő szimbólumok, amelyeket soha nem bírok megunni. Mindenesetre remélem, hogy találsz tőle még kedvedre valót :)

      Törlés
    3. Na majd akkor kiderítem, más módon úgysem lehetne, mint saját tapasztalat alapján :D

      Törlés
  2. Én személy szerint nagyon kedvelem Murakami írásait. Örülök, hogy Neked is tetszik! :-) Mondjuk ezt a könyvet speciel még nem olvastam, de rajta van a listámon az összes Murakamival együtt. Csak az ő életművét valahogy nem lehet egyben beszippantani - legalábbis nekem nem menne. Egy idő után úgy érzem, bekebelez ez a fura világ, és kel egy kis szünet. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem sok író ilyen, mármint hoygy lehetetlenség egyszuszra elolvasni az életművét. Például King világa túl nyomasztó olykor, és ott is kell a szünet :) Egyszer ez, másszor az, és így tökéletesen meg lehet oldani, csak több időbe kerül :)

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)