2014-12-22

F. Scott Fitzgerald – A nagy Gatsby

FÜLSZÖVEG: Azt mondod, hogy a múltat nem lehet újra élni? Miért ne lehetne?

Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története nemcsak a dekadens és túlhabzó „dzsesszkorszakot”, a húszas éveket jeleníti meg művészi tökéllyel, hanem az amerikai mitológia, „az amerikai álom” olyan örök témáit is, mint ambíció, pénz és hatalom bűvölete, a lehetetlen megkísértése és az újrakezdés lehetősége. A szegény sorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lányba, Daisybe; a háború elsodorja őket egymástól, s míg a fiatalember a tengerentúlon harcol, a lány férjhez megy egy faragatlan, ámde dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással (és az eszközökben nem válogatva) vagyont szerez, hogy „méltó” legyen Daisyhez és újra meghódíthassa az asszonyt, akinek még a hangja is „csupa pénz”.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: EURÓPA KÖNYVKIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 240
Borító: KARTONÁLT
Súly: 200 g
ISBN: 9789630796330
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2013 
Fordító: Bart István


SZERINTEM: Újabb tipikus esete annak ez a könyv, hogy nem olvasok fülszöveget, csak megyek a fejem után, hajt a kíváncsiság, és azt olvasom, amiről olyan véleményeket hallottam, hogy érdemesnek tartom rászánni az időt. A nagy Gatsbyből készült film bemutatója előtt egy ismerősöm emlékszem, odáig meg vissza volt, és nem csak a főszereplőktől, hanem a történettől is, a hangulatától is, úgy az egésztől egybevetve. Igen, úgy két és fél év kellett, mire hozzám is eljutott a történet :)

Alapvetően az egyik kedvenc korszakom a '20-as, '30-as évek Amerikája, a dzsezzkorszak, azok a ruhák, hajak, és az a féktelenség, ami a könyvben remekül előjön, habár nem sokat tudok az egészről, de számomra mégis van egy megfoghatatlan varázsa így kívülállóként. A hangulatot úgy gondolom, hogy Fitzgerald nagyon jól visszaadta, olyan volt számomra a könyv, mintha kirándulnék Daisyékkel, ott lennék velük, vagy éppen Nick maga mellett vezetne, amikor Gatsbyvel társalog. Az estélyek pedig csodásak voltak, ahogyan random rendeztek egyet, nagyestélyivel, pezsgővel, többfogásos vacsorával, és mindennel együtt.



Maga a történet olyan volt számomra, mintha egy csapat gazdag gyerek kirándulna, akik mindent megtehetnek; ha egyik percben ehhez van kedvük, akkor megteszik, ha a következő percben merőben mást akarnak játszani, akkor váltanak. Ennek a felnőtt játszótérnek az alapja pedig az a szomorú tény, hogy Gatsby szerelmes Daisybe, vagyis nem is pont Daisybe, hanem egy álomképbe, ami évekkel azelőtt talán valós volt, a cselekmény idején viszont már semmi sincs belőle. A felszínt megkapargatva egy kicsinyes, élvhajhász, felszínes, és naiv társaságot találunk, akiknek gyakorlatilag fogalmuk sincs az igazi emberi érzésekről, a felelősségvállalásról, és hogy hogyan is kellene viselkedniük, mert a pénz a válaszuk mindenre. Nekem nagyon nem tetszett, ahogyan például Daisy a lányával bánt (gyere kicsikém, hadd büszkélkedjek veled fél percig, aztán menj a dadával – és talán ebben ki is merült az anyasága), tragikomikus volt a szememben az, hogy Tom szeretőt tart, ez természetes, de ha a feleségére ránéz valaki, akkor azért már ölni tudott volna.

Mindezek számomra egy olyan mesterséges világ illúzióját adták, amit ma is nehezen tudok elképzelni (pedig biztosan ma is van ilyen), viszont akkoriban ez talán a két világháború közti ereszd el a hajam volt. Egy hamis világ hamis szereplői hamis érzésekkel.

Mialatt beszélt, a hadnagy olyan tekintettel nézett rá, ahogy minden lány szeretné, ha legalább egyszer az életben valaki ránézne.


Szóval a könyv alapja Gatsby Daisy iránt érzett szerelme, vagyis inkább annak az illúziója. Nekem az volt az érzésem, hogy inkább egy érzésbe volt szerelmes Gatsby, a csillogásba, a gazdagságba, és Daisy ehhez inkább egy kiegészítő volt, akit felruházott olyan tulajdonságokkal, amikkel egyáltalán nem rendelkezett a lány, Gatsby pedig egy pillanatnyi érzésre építette fel az egész életét. A végén pedig kívülálló maradt a saját életében is, az estélyeit is szinte kívülről szemlélte azok után, ahogyan összeszedte a vagyonát, és temérdek pletyka keringett róla.

Fitzgerald első szerelméről mintázta Daisy Buchanan karakterét, a regény pedig ha azt nézzük, akkor részben önéletrajzi ihletésű. Szerintem szomorú történet, főleg ha a végkifejletet nézzük, és annak a tényét, ahogyan mind Gatsby, mind Fitzgerald hajkurászta azt a bizonyos amerikai álmot, a pénzt, a gazdagságot, a társadalmi rangokat. Mindezek ellenére én (biztosan naivan) nem gondolom azt, hogy csakis erről szólt volna az a korszak, hogy az emberi szellem, a lélek ennyire háttérbe szorult volna. Viszont kétségtelen, hogy a nagy része hasonló eseményeken alapult. 

Ha összességében nézem a regényt, akkor azt tudom mondani, hogy tetszett, és szerettem, viszont az elképzelésemmel ellentétben nem volt egy könnyű olvasmány. De mindenképpen el kell olvasnom még legalább egyszer, valamikor a nem annyira távoli jövőben. Előtte pedig be kell iktatnom a filmet is (a legújabbat). Jó néhány képet láttam belőle, az alapján nagyban hasonlóan ábrázolták sok helyen a jeleneteket, mint amiket én elképzeltem, plusz a képek, illetve az előzetesek alapján a könyv a fejemben DiCaprióval pörgött.


Gatsby hitt a zöld fényben, a mámorító jövőben, amely pedig évről évre mind messzebb távolodik tőlünk. Ha kisiklott is a kezünkből, mit számít? – holnap még gyorsabban futunk, s a karunkat még messzebbre tárjuk ki…
Hogy majd egy reggelen…
Így törjük a csapást, hajtjuk hajónkat előre, szemben az árral, hogy a végén a múltba érkezzünk.
Beszippantott a "dzsezzkorszak", beszippantott Gatsby világa, mégis valamilyen módon taszított is az egész. Mr. Fitzgerald, tetszett a története, zseniálisan vetette papírra.

Értékelésem: 9/10

2 megjegyzés:

  1. Egy évvel ezelőtt láttam a filmet, akkor nekem tetszett. Az a sok csillogás, huh :D Esetleg becsatlakoznék hozzád, amikor megnézed a filmet :$ :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet azért nem tetszett, mert általánosságban a filmekben nem jön át a teljes történet úgy, mint a könyvben :) Okés, megoldhatjuk :)

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)