2014-11-09

Stephen Chbosky – Egy különc srác feljegyzései

FÜLSZÖVEG: Az „Egy különc srác feljegyzései” című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.

A kötet megjelenése óta több mint 1 000 000 példányban kelt el és hatalmas vitákat gerjesztett, miközben a tinédzserek megkerülhetetlen kultuszregényévé vált világszerte. Ellentmondásos módon egyszerre tiltott könyv és kötelező olvasmány az amerikai középiskolákban. Ez a regény ugyanazt jelenti a 21. századi tinédzsereknek, mint amit a „Zabhegyező” jelentett a szüleik generációinak.

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: ALEXANDRA KIADÓ 
Oldalak száma: 240
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly:290 g
ISBN:9789633570333
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2012 
Fordító: Gyuris Norbert
Eredeti cím: The Perks of Being a Wallflower

SZERINTEM: Számomra ez egy olyan könyv volt, ami mindig is piszkálta a fantáziámat (hol maga a könyv, hol a film miatt), de igazából közelebbi viszonyba sosem kerültem hozzá. Aztán Anna blogján barangoltam valamelyik nap, és megtetszett a kritikája a könyvről. Igen ám, viszont gyakorlatilag lehetetlen manapság beszerezni a könyvet, így elindultam a könyvtárba.

Érdekes könyv volt, az a fajta, amelyik megköveteli magának a figyelmet, és nem tudod letenni. Igaz, nem az ugrabugrálós és feszülős módon, hogy hagyjatok már békén, olvasni akarok, hanem elegánsabban. A végkifejlet viszont ugyan az volt: semmi más nem érdekelt másfél napig.

Maga a könyv levélforma, sok sok levél Charlie-tól egy idegenhez, amolyan napló, hogy mi történik vele. 15 éves, akkoriban kezdi a gimnáziumot, és nagyon fél. Azt hiszem, rá rá lehet sütni, hogy geek. A leveleken keresztül megismerhetjük Charlie-t, aki – talán nem lövöm le a poént –, de egy év alatt kikupálódik. A könyv elején nincs egyetlen barátja sem (mert akkoriban hal meg Michael, aki a legjobb barátja volt), ám később megismerkedik Sammel és Patrickkel, és részese lesz a két fiatal baráti körének.



Szerintem hűen és őszintén mutatja be az amerikai fiatalok mindennapjait a '90-es években, és úgy általánosságban talán minden fiatalra igazak a problémák, nemzetiségtől függetlenül. Mert valljuk be, tininek lenni nem könnyű, még ha nem is akarjuk bevallani, vagy kimutatni. Van benne néhány túlzás, de alapvetően úgy gondolom, hogy remek könyv volt. Azt hiszem, ha néhány évvel ezelőtt találok rá, akkor jobban tudtam volna értékelni, jobban tetszett volna, nagyobb lett volna a valószínűsége, hogy tudok azonosulni Charlie-val. Én is zárkózottabb vagyok, szeretek olvasni, és nem vagyok a társaság középpontja, viszont ez gimiben zavart jobban, manapság elfogadtam, és nem küzdök ellene. Szóval pár évvel ezelőtt talán még segített is volna egy kicsit az Egy különc srác feljegyzései, most viszont szimplán csak tetszett, és nem adott semmi pluszt.

Az amerikai megjelenés idején talán még nem lehetett volna azt mondani rá, hogy tiniregény, de manapság annyi mindent csinálnak a fiatalok (14-18), hogy lelkiismeret-furdalás nélkül a kezükbe adnám a könyvet. Azt külön szerettem benne, hogy a negatívumok mellett a pozitív dolgok is fontos szerepet kapnak, mint például a könyvolvasás.
Számomra újraolvasós, mert tetszett, de még nem tudom úgy igazán hova tenni.

Értékelésem: 8/10


2 megjegyzés:

  1. Nagyon örülök, hogy tetszett. :) Szerintem kortól függetlenül mindenkiben ott van egy kis Charlie.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm az ajánlót :) Igaz, későn találtam rá :(
      Igen, szerintem is mindenkiben van egy pici Charlie :)

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)