2014-11-24

Rainbow Rowell – Eleanor és Park

FÜLSZÖVEG: Park Sheridan tökéletesen kigondolta. Ha senki sem látja, senki sem fogja zavarni. Ha láthatatlanná tud válni, mindenki békén hagyja majd. 

Eleanor Douglas akkor sem lenne képes eltűnni, ha megpróbálná. Minden túl sok rajta – őrült vörös haja, fantasztikus ruhái, a szokatlan bolondságok, amik elhagyják a száját. 

Mikor Eleanor feltűnik Park iskolabuszán, a fiú nem tudja eldönteni, hogy bátor-e, vagy öngyilkos típus. De nem tudja kiverni a fejéből. 
Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak ahhoz, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart soká, de elég bátrak és elszántak ahhoz, hogy mégis megpróbálják.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: SCOLAR KFT. 
Oldalak száma: 320
Borító: KEMÉNYTÁBLA
Súly: 430 g
ISBN: 9789632445359
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2014 
Fordító:Simonyi Ágnes

SZERINTEM: Elkapott a hév, mindenki szinte csak jót írt a könyvről, szóval úgy voltam vele, hogy csak megnézem már magamnak én is. Pont kapóra jött, az Alexandra honlapján 35%-os kedvezmény volt a Scolar kiadó könyveire októberben, szóval egy életem, egy halálom, lecsaptam az Eleanor és Parkra.

Elsőre azt gondoltam, hogy egy tipikus mai tiniregény lesz, young adult, ami kap tőlem még egy esélyt, illetve tényleg, a kíváncsiság is hajtott. Aztán ahogy elkezdtem olvasni, rájöttem, hogy ez több annál, mint a mai, átlagosan felszínes, tizenéveseknek szánt könyvek.

1986-ban játszódik a történet, amikor még nem volt internet, a telefont pedig nem azt jelentette, hogy mindenkinek egy iPhone lapul a zsebében, hanem minden háztartásban volt jobb esetben egy vezetékes, zsinórral ellátott készülék, meg a jobb helyzetben lévőknél plusz telefonok, ugyan azon a vonalon. Illetve a majd' 30 évvel ezelőtti korhoz hűen a tinik sem voltak ennyire elfajzottak, mint manapság, értem ez alatt az alkoholizálást, a tinirománcokat, és úgy zusammen az egész életet. Van egy olyan érzésem, hogy emiatt tudtam beleélni magam a történetbe, és ezért tudtam azonosulni a szereplőkkel is.

A könyv eleje úgy indul, mintha csak egy szimpla szerelmi történet lenne, megismerjül Eleanort és Parkot, ahogyan két ismeretlenből szövetségesekké válnak, barátokká, szerelmesekké. Időközben pedig megismerjük a két fiatal hátterét is, ami nem a tipikus cukormázas amerikai álom képmása, főleg Eleanornál. Rettentően tetszett, hogy egy ennyire életszerű problémát is beleszőtt a könyvébe Rowell, és ezt a súlyos helyzetet kezelni is tudta, a karaktereivel megfelelően át tudta adni, és ami a legfontosabb: profi módon tudta megírni a szituációt – ugyan ez nem mondható el John Green-ről és a Csillagainkban a hibáról, és ezért is tartok, tartottam a YA kategóriától is.

Az Eleanor és Park számomra egy olyan könyv volt, ami belém költözött, imádtam. Helyenként mosolyogtam, helyenként a szemöldökömet ráncoltam, de imádtam minden lapját. A történetet felváltva meséli a két szereplő, van, hogy 3-4 oldalt is az egyikőjük írja, de aztán van, hogy 3-4 mondatonként váltakoznak, így pedig mindketejük szemszögét megismerhetjük a történetet. A könyvben a zene és a képregények központi szerepet ttöltenek be, csak úgy, mint az a híres iskolabusz, amelyen egymás mellett ülnek. Rainbow Rowell megteremtette a tökéletes atmoszférát, ami visszarepíti a külföldi olvasót is a '80-as évek amerikájába, úgy, hogy sokunk valljuk be, mg életében nem ült igazi iskolabuszon, de nekem mégis olyan érzésem volt, mintha csak mellettük utaztam volna minden reggel.

Eleanor. Vele jobban együtt tudtam érezni, mint Parkkal, vagy akármelyik másik random könyves karakterrel. Zűrös családi háttere van, számára az a kikapcsolódás, ha az iskolában lehet, vagy ha akárhol máshol. Továbbá karakán véleménye van a dolgokról, vegyük csak például a Rómeó és Júliát, amin felnevettem, amikor olvastam. Amikor pedig az írónő a külső jegyeit írta le, az villant az eszembe, hogy akár én is eljátszhatnám a készülő filmben (igen, jól olvassátok, készül a film), mert hasonló a fizimiskánk, azt leszámítva, hogy az én hajam rövid. 
Eleanornál rettentő kíváncsi voltam, hogy milyen végkifejletet kap, mert abban biztos voltam, hogy a helyzetét meg kell oldani, és meg fogja oldani RR, az nem lehet, hogy minden így maradjon. Egy részt örültem annak, amilyen vége lett, más részt szomorú voltam. Ők nem ezt érdemelték volna, egy tökéletes szerelem nem ilyen befejezést érdemel. Viszont másfelől pozitívum, hogy a befejezés illeszkedik a könyv hangulatához, tehát mellőzi a cukormázat és a csöpögést, és csak az én lelkem vágyik az ...és boldogan éltek, míg meg nem haltakra.

Park. Ő számomra semleges volt, mert azon túl, hogy aranyosnak tartottam, igazából nem küzdött semmilyen olyan problémával, amiért sajnálnom kellett volna, vagy együtt érezni vele. Az pedig, hogy koreai, ázsiai származású, és kilóg kinézetben a többi srác közül nem ok arra, hogy sajnáljuk, mert végtére is emiatt nem piszkálják. A magányt pedig ő igényli, nem pedig rákényszerítik. A végén megesett, hogy sajnáltam, de előtte úgy gondolom, hogy Eleanorhoz viszonyítva jó élete volt/van, így nem igazán lehetett oka panaszra. Az anyját viszont nagyon megkedveltem, tetszett az ő részeinek a fordítása is, illetve amennyire rühellte Eleanort az elején, annyira szöges ellentétére változott a végére, nagyon kis aranyos volt :) Csak úgy, mint Park apja, illetve a vacsorás történet megbeszélése kint az autónál, az olyan léleksimogató volt.

Ez az a regény, amit alkalom adtán szeretnék majd angolul is és esetleg svédül is beszerezni, és újra elolvasni, és újra a hatalma alá kerülni. Beszippant, és sosem enged el, imádtam, de tényleg. Tipikusan könnyűnek és aranyosnak tűnik, de súlya és komoly mondanivalója van, tanít, és rávilágít arra, hogy értékeld azt, amid van, mert lehetne sokkal rosszabb is. Köszönöm, Rainbow Rowell az élményt!

Értékelésem: 10/10



Íme a magyar könyvtrailer, ami nekem nem nyerte el annyira a tetszésem. A szereplők a túl tökéletes kategória, és csak a buszos rész van benne, semmi több: emiatt aki ez alapján ítél, lehet, hogy el sem olvassa a könyvet. Remélem, hogy a filmbeli szereplők élethűbbek lesznek, már ami a könyves leírást illeti.


Plusz egy kis vicceskedés, mert nem bírtam kihagyni :) A Google-ön találtam :D


11 megjegyzés:

  1. Ez a kép itt a végén :D
    Akkor jól sejtem, hogy a Csillagainkban a hiba neked sem tetszett? Ez jó jel, mert akkor lehet, hogy ez viszont nekem is fog :) Angolul szeretném majd olvasni mindenképpen, fel is rakom a kívánságlistámra :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen :D
      Nem tetszett, borzalmas az a könyv, utáltam.. Szerintem egyszerű nyelvezete lehet az Eleanor és Parknak (legalábbis a tumblis-instagramos részletekből ítélve), szóval úgy is simán élvezhető :) Az alapelgondolás ugyan az, mindkét könyvnél, de Rowell végig tudta vinni tisztességgel, ez (is) egy hatalmas nagy különbség.

      Törlés
    2. Oké, ez megnyugtató, meg amúgy tök örülök, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki utálta azt a könyvet:D
      Érdekes lehet az is, hogy akkor játszódik,amikor születtem, tehát nincs semmi modern kommunikációs eszköz, szeretem az ilyeneket :)

      Törlés
    3. Vagyunk egy páran, csak elnyomja a hangunkat a sok fangirling a másik oldalról :D
      Nincs, tényleg :) A vezetékes telefon feltűnik benne, azt leszámítva meg a hangsúly a személyes kommunikáción van, szerencsére :)

      Törlés
    4. Ez nekem is tetszik. Manapság már a mindennapi életünk minden területét uralják a modernebbnél modernebb technikai kütyük, és olyan jó néha visszautazni abba az időbe, amikor még a valóságos emberi kommunikáción volt a hangsúly...

      Törlés
    5. Néhány emberrel ma is meg lehet ezt tenni - hogy sszemélyesen, kütyük nélkül kommunikálunk - de engem például rettentően idegesít, amikor akár csoporttársakkal, akár ismerősökkel beszélgetek, és folyton csipog a FB messenger, meg zizeg a telefonjuk, hogy valami értesítés jött :(

      Törlés
    6. Igen, ismerős... És onnantól fogva nem is figyelnek a másikra, csak a telefonjukon pötyögnek. Ez számomra eléggé elkeserítő, úgyhogy az ilyen történetek igazi felüdülést jelentenek. :) (Olyan filmeket és sorozatokat is szívesen nézek, amik még évtizedekkel ezelőtt játszódnak, és sokszor sokkal hangulatosabbak, mint modern társaik.)

      Törlés
  2. Régóta szemezgetek már ezzel a könyvvel, de most végképp meghoztad hozzá a kedvemet. :) Fel is írtam a karácsonyi kívánságlistámra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem tényleg ott fog lapulni a fátok alatt ^^ :)

      Törlés
  3. De jó! Nagyon meghoztad a kedvem, nem is tudtam, hogy a könyv a 80-as években játszódik! :O És ezzel a mondattal: "Rettentően tetszett, hogy egy ennyire életszerű problémát is beleszőtt a könyvébe Rowell, és ezt a súlyos helyzetet kezelni is tudta, a karaktereivel megfelelően át tudta adni, és ami a legfontosabb: profi módon tudta megírni a szituációt – ugyan ez nem mondható el John Green-ről és a Csillagainkban a hibáról, és ezért is tartok, tartottam a YA kategóriától is." teljesen megvettél :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, remélem neked is tetszeni fog, ha olvasod :)

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)