2014-11-20

Louise Walters – Levelek a bőröndből

FÜLSZÖVEG: Ki lehetett az a férfi a II. világháború viharaiban, akinek a kedvéért szerelme nemcsak a vezetéknevét, hanem keresztnevét is megváltoztatta? 

Roberta Pietrykowski, a 30-as éveiben járó antikvárius minden társaságból kilóg, így aztán nem jár társaságba. Egyetlen öröme, hogy munkahelyén, az Old and New Bookstore polcain sorakozó könyvek titkait lesi: régi képeslapok és levelek után kutat. Családjának féltett titka kerül elő, amikor édesapja egy bőröndöt hoz be a boltba, tele könyvekkel. A bőrönd belsejében a Mrs. D. Sinclair név olvasható, Roberta nagymamájának gyöngybetűivel írva. Ki lehet Mrs. Sinclair? Ki lehet a titokzatos Jan, ha nem Roberta nagyapja? Miért nem találja meg Roberta a nagyszülei házassági kivonatát?



INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft.
Oldalak száma: 336
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly:380 g
ISBN: 9789632933665
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2014
Fordító: Farkas Eszter

SZERINTEM: Szkeptikusan kezdtem neki a könyvnek, és talán ez volt a hiba, meg hogy elolvastam véleményeket, mielőtt nekiültem volna. Most, olvasás után azt mondom, hogy elég megosztó, van, aki szerint lapos és unalmas, és van, akinek tetszett. Utóbbi csoportba tartozom én is, leginkább azért, mert olyan érzelmeket váltott ki belőlem, amit könyv már régen tudott.

Egy könyvről alkotott véleményünket nagyon sokban befolyásolja az, hogy éppen milyen lelki állapotban vagyunk, amikor olvassuk, alapvetően milyen az izlésünk, és milyen az érzelemvilágunk. Persze, sok más tényező is van, de tulajdonképpen azon gondolkodtam, hogy talán ezért jelent mást és mást például a Levelek a bőröndből is egy férfinak és egy nőnek, egy 20 évesnek és egy 30 évesnek. Azt Molyon már megállapítottuk, hogy női olvasmány, az urak valószínűleg nem igazán értékelnék, de én akkor leírnám azt is, hogy nekem miért tetszett.

Említettem, hogy olyan érzelmeket váltott ki belőlem, amit könyv nagyon régen. Általában nem imádok vagy utálok egy karaktert sem, ha valaki a szívemhez nő, akkor sem úgy, hogy megveszek érte, hanem szívesebben olvasom a részeit; ha pedig valaki nem szimpatikus, akkor sem fintorgok, egyszerűen olvasom tovább. Én a cselekményt nézem, a történet érdekel, a kerek egész, a való életben sem igazán szoktam elveszni a részletekben. De itt.. Szerintem Roberta az első olyan könyves szereplő az eddigi sokéves könyvmoly pályafutásom alatt, akit úgy istenigazából megutáltam. Ez a nő.. Naiv, ostoba, kishitű, lelketlen, szánalmas... Egyébként sem tartottam sokra az elején sem, de amikor eljött az a rész, hogy megtalálta a macskáját a lábtörlőjén, mert szegény pára a gazdájához közel akart elmúlni, ez a förtelem meg rántott egyet a vállán, és úgy gondolta, hogy nem volt hűséges a macska, mert elpusztult. Hát, örülök hogy egy nem létező karakter, és csak a könyv lapjain él, mert egyébként minimum ordítottam volna. Imádom a macskákat, szóval valószínűleg ezért, plusz nem tudom feldolgozni ezt a dolgot, hogy azért mert véget ért számára az élet, nem hűséges. Robertának szerencsére a könyv második felében csekély szerep jutott, de amikor róla olvastam, az is fejfogós volt. Ostoba, és szánni való tyúk, pfú..

A nagymamája, Dorothea pedig a szöges ellentéte. Iletlligens és dolgos asszony, akit nem kímélt az élet, aztán ott van a szerelmi szál a háború kellős közepén. Talán azért is tetszett annyira az ő része, mert egy olyan korban, egy olyan világban játszódik, amire kíváncsi lennék, ha lenne időutazás, illetve mert nem is olyan rég esett meg mindez (ha azt nézzük, akkor ~80 év mondjuk nem sok a 600-hoz viszonyítva). Jan leírva is annyira szimpatikus volt, a romantikus részek pedig izlésesek voltak, ráadásul nagyon messze állt az egész akkori szerelmi felfogás a maitól (khm, lássuk csak manapság miféle könyveket adnak ki egyesek szerelmi életéről). Dorothy mindennapos küzdelmei érdekesek voltak, ráadásul a belső vívódásai még több pluszt adtak az egészhez. Imádtam azt az erőt, amit sugárzott Dorothea karaktere, a küzdést, hogy nem adta fel, még akkor sem, amikor minden kilátástalannak tűnt. Dorothy és Jan részeiben annyi történelem és annyi romantika volt, amit lágyabb időszakaimban ki tudok élvezni, nem hat soknak és unalmasnak. Apropó, Jan. Olyan fejezet is volt, ami az ő szemszögéből mesél, tehát egy kicsit az ő fejébe is bepillanthattunk, ez is tetszett, hogy nem egyoldalú az egész.

A vége pedig... A háború végén, Jan fejezetét olvasva bizony potyogtak a könnyeim, aztán amikor Babunia "beszélt" az is megríkatott. Érzelgős típus vagyok, én tudom, de könyvön ritkán szoktam pityeregni; a könyv, a sorsok lezárása mégis különösen meghatóra sikerült számomra. Mind a Roberta, mind a könyv vége felé viseltetett érzéseim megleptek, és a fent említett szkepticizmushoz képest pedig egy hatalmas meglepetés volt ez a könyv. Továbbá komolyan elgondolkodtam a könyv olvasása közben azon, hogy a kötelezően választandó második szláv nyelvemnek a lengyelt vegyem föl, még akkor is, ha azt mondják, hogy nem könnyű a nyelvtana és a kiejtése sem. Viszont így vagy úgy, mindig Dorothea és Jan történetére emlékeztetne a választásom, egy olyan könyvre, amit annyira megszerettem.

Értékelésem: 9/10

Az olvasásra bocsátott könyvpéldányért köszönet az Athenaeum kiadónak!

2 megjegyzés:

  1. Én is olvastam véleményeket - valószínű ugyanazokat -, de csak most az olvasás után, és nem értettem én sem, hogy lapos és unalmas, de persze egy férfinak lehet, hogy tényleg az, őket nem sodorja úgy magával egy ilyen életregény és a szerelmi szál sem. Tényleg jó volt begubózni a történetbe, és Dorotheával lenni. :) Roberta valóban nem egy okos nőszemély, de nekem nem volt kifejezetten antipatikus sem. A macskás jelenetre emlékszem... szerencsétlen macska. :S

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A pasiknak - ha már történelmi - akkor a háborús, vérfolyós dolgok jönnek be szerintem, nem a light romantikus sztorik :D Szóval ebből kiindulva szerintem a Levelek a bőröndbőlnél nem a hímneműek szava a lényeg. A női lélekre hat a könyv, ez tuti :)

      Roberta meg. Csillapodtam azóta, de akkor és ott legszívesebben megcsaptam volna.

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)