2014-10-20

Lars Kepler – A Paganini-szerződés

FÜLSZÜVEG: A Paganini-szerződés egy félelmetesen izgalmas bűnügyi regény, ami egyértelműen bizonyítja, hogy Lars Kepler, aki első könyvével, A hipnotizőrrel elsöprő sikert aratott Svédországban és külföldön egyaránt, ereje teljében tért vissza. 

Lars Kepler deres szakállú, egyedülálló férfi. Kedves, de riadt tekintete van, és reggelente szívesen iszik egy csésze teát. Éjszaka egy szállóban dolgozik, a regényeit nappal írja. Az Ahndoril szerzőházaspár legalábbis ezeket állította egy interjú során az írói álnevüket viselő kitalált személyről.  

Joona Linna bűnügyi felügyelő A hipnotizőr című krimiben a sivár, reménytelen skandináv télben eredt egy elrabolt kisfiú nyomába. Ezúttal az üde stockholmi nyárban kell megoldania élete egyik legnagyobb rejtélyét, és megküzdenie a legveszedelmesebb férfival, akivel valaha összehozta a sors. Hogyan fullad vízbe valaki egy hajó fedélzetén? Miért akasztja fel magát egy kiváló egészségnek örvendő, magas rangú köztisztviselő a csillárra? 

Joona Linna ezúttal is bízik a megérzéseiben, de ezeket derekas rendőri munkával alá is támasztja. Nyomokat keres, nézi, hol poros a könyvespolc, törölt e-maileket állít vissza, hogy lassanként összeálljon a történet, ami egyre inkább a svéd fegyverexport körül látszik forogni. De vajon mi rejtegetnivalójuk van a fegyvergyáraknak? És miért bukkan fel lépten-nyomon a „rémálom” szó? Talán azért, mert vannak szerződések, amiket a halállal sem lehet felmondani… 

A Paganini-szerződés egyszerre igyekszik az akció dús kalandregények és az analitikus krimik rajongóinak kedvében járni. És akik A hipnotizőrben leginkább a borzongást szerették, most sem fognak csalódni.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó:CARTAPHILUS KIADÓI KFT.
Oldalak száma:554
Borító:PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly:520 g
Kiadás éve:2011
Fordító:Papolczy Péter

SZERINTEM: A bejegyzést szerkesztve elolvastam a fülszöveget, és meglepve tapasztaltam, hogy annyira semmilyen, hogy ez alapján biztosan nem vettem volna a kezembe a regényt (tehát éljenek a svéd és a világsiker címszavak). Ejnye-bejnye. Pedig remek könyv, sőt, csak ámultam, hogy végre egy regény, ami ennyire a hatalma alá kerít.

Szóval. Az eleje kicsit Game of Thrones-stílusban indított, rengeteg szereplő, rengeteg leírás, rengeteg történés, aztán hajrá, kedves Olvasó, hogy megjegyezd a neveket és az apró dolgokat. Éppen ezért (és mert közbejött egy időszak, amikor nem tudtam olvasni) bizony félretettem a könyvet, már-már azon morfondíroztam, hogy egyszer a jövőben, most pedig inkább hagyom. De én ilyet csak nagyon szélsőséges esetben teszek, szóval nekifogtam ismét, újúlt erővel. És milyen jól tettem.

A kezdeti, mindet egybe zúdítsunk az Olvasóra részen túljutva annyira felpörögtek az események, hogy a 2/3-át tűkön ülve olvastam. Rettentően tetszett (mivel nem olvastam a fülszöveget, haha), hogy fogalmam nem volt, mi az a Paganini-szerződés (mert az előszóban leírja a szerző, hogy Nicoló Paganini zeneszerző volt – ebből pedig akkor hogy lesz bűnügyi történet?), imádtam, hogy nem csak egy dobjunk oda valamit az Olvasónak-krimi, hanem a cselekmény elhúzódik, a főhős pedig nem kapja meg a meseszerű és boldogan éltek, míg meg nem haltak befejezését, illetve ha már itt tartunk, nem is egy főhős van, hanem több, a szálak pedig együtt érnek véget, azaz a végére nem csak Joona Linna marad a történet egyetlen alanya. És talán a legeslegjobb az volt, hogy hiába találgattam, hogy vajon mi fog történni, teljesen más irányba ment el a történet.

A sok pozitívum mellett viszont számomra negatívum volt, hogy Joona Linna, a hős nyomozó mindent túlél, mindenre rájön, és ő az isten a kapitányságon, akit mindenki szeret, és szabad kezet kap. Miért? Tudom, hogy ha egy nyomozó köré épül egy könyv, akkor ez a bevett szokás, de kérem, Svédországban ilyen nincs, ott biza mindenki egyenlő, vagy nem? :) Illetve ahogy olvasgatom a svéd irodalmat, arra jövök rá, hogy már-már annyira tökéletes Svédország, hogy az írók szeretnek nagyon nagyon görbe tükröt tartani – ami nyilván az alapja egy fikciónak, csak mondjuk a Malin Fors regények illetve A Paganini-szerződés után egyre nehezebb elhinnem, hogy Svédországban ennyi borzalom "történik". Illetve még valami: helyenként a Millennium-trilógiával kapcsolatos párhuzamokat véltem felfedezni A Paganini-szerződésben, ami gyanítom, nem a véletlen műve. Nem gondolom, hogy másolás lenne, csak Stieg Larsson megírt valamit, ami szép, jó (inkább csak szimplán tökéletes – elfogult vagyok, tudom), és a XXI. századi svéd krimiirodalom alapja, szóval azon már nem kell csiszolni.

Joona Linna egy idő után tényleg idegesítő volt, Saga Bauer pedig félelmetesen gyorsan alakult át hisztérikából tündérré. A szereplő, aki végül teljesen elnyerte a szimpátiámat Axel Riesen volt, viszont ő csak Palmcrona halála után lépett be a képbe, amit eleinte nem is értettem. Azt viszont sajnálom, hogy szinte csak Axel személyét csomagolta ki az író, a nyomozókról és a többi szereplőről szinte semmit nem lehetett megtudni (leszámítva talán Penelope Fernandezt).


Összegzésként a könyv tényleg izgalmas volt, és nem hagyott nyugodni. Továbbá imádtam azt a tényt, hogy a szereplőink is ott szaladgálnak, ahol egykor én is szaladgáltam, ugyan azon a vonalon metróznak, amerre én is mentem, a helyek, a helyszínek említének a ténye is feldobott :)) Viszont a fordításon nem tudtam elmenni, néha az volt írva, hogy väg (út), vagy gata (utca), néha pedig le volt fordítva. Egységesen szerintem jobban mutatott volna, viszont nagyot nevettem, amikor megláttam leírva, hogy Drottning utca. NEJ. Drottninggatan :) De ez már szőrszálhasogatás.

Értékelésem: 8/10

Szóval A Paganini-szerződést meleg szívvel ajánlom a skandináv (svéd) krimik szerelmeseinek, a millenniumos gondolat pedig valószínűleg annak fel sem tűnik, aki nem koncentrál rá erre az egészre olyan szinten, mint én. Ha pedig szerettek moziba járni, akkor extrán ajánlom a könyv elolvasását, ugyanis ha minden igaz, akkor 2015-ben érkezik a film :)


2 megjegyzés:

  1. Engem is itt vár már a polcon a Paganini szerződés :) Igaz nekem a Hipnotizőr is nagyon tetszett Keplertől, és az is szuper volt filmben is. áj láv skandináv krimik <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én A hipnotizőrt nem olvastam még, de az egyetemi jegyzetboltban az is megtalálható, szóval ami késik, az nem múlik :D

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)