2014-10-24

Jeff Lindsay – Dexter dühödt démonai (Dexter 1.)

FÜLSZÖVEG: NAPPAL SÁRMOS RENDŐRSÉGI SZAKÉRTŐ. ÉJSZAKA BRUTÁLIS SOROZATGYILKOS. HÁT LEHET EGY ILYEN EMBERT NEM SZERETNI? 

Íme Dexter Morgan, a báránybőrbe bújt farkas. Jóképű, jó humorú, udvarias és végtelenül kellemes ember, aki a miami rendőrség szakértőjeként dolgozik. De a gyerekkorában ért traumák hatására folyamatos küzdelmet vív dühödt démonaival. Nincs mit szépíteni a dolgon: Dexter Morgan egy sorozatgyilkos. Bár pszichopatának elég szimpatikus, hiszen kizárólag rossz embereket öl meg. Aztán amikor kegyetlen gyilkosságsorozat áldozatai bukkannak fel egymás után a városban, és a tettes módszereiben Dexter mintha a sajátját vélné felismerni, cselekednie kell. Kénytelen lesz végére járni az ügynek. Ja, és természetesen le kell csillapítania egyre veszettebbül dühöngő démonait is, ami szintén nem egyszerű feladat. Jeff Lindsay 1952-ben született, és korábban színpadi szerzőként dolgozott, akinek műveit nagy kritikai sikerrel játszották New Yorkban és Londonban is. Jelenleg Floridában él feleségével, a szintén író Hilary Hemingwayjel, aki Ernest Hemingway unokahúga. Közösen írták a Hunting With Hemingway (Vadászat Hemingwayjel) című dokumentumregényt. Lindsay számára a Dexter-könyvek hozták meg az átütő sikert. Többszörös díjnyertes tévésorozat készült belőlük a Sírhant Művekből is ismert Michael C. Hall-lal a főszerepben.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: AGAVE KÖNYVEK KIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 220
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly:260 g
Kiadás éve: 2007 
Fordító: Farkas Veronika

SZERINTEM: Régóta szerettem volna elolvasni a könyveket, avagy miből lett a cserebogár, viszont egy kicsit csalódtam is amellett, hogy fülig érő vigyorral nosztalgiáztam egy tökéletes sorozat porain. Mivel az összes könyvet szeretném elolvasni, ezért majd a legvégén szeretnék írni egy könyvek vs. sorozat bejegyzést. Aki szintén szívesen olvasná most, annak ajánlom a könyvtárakat, ugyanis gyakorlatilag beszerezhetetlen az első kötete a sorozatnak jelenleg.

Tehát adott Dexter, a tökéletes sorozatgyilkos, a Sötét Utassal, aki táplálja belé a vágyat, hogy ölni szeretne, ölnie kell. Az első oldalt körülbelül egy az egyben átvették a sorozat készítői, a "Tonight's the night", illetve a "Dark Passenger" nevű monológok is belekeerültek az első részbe, továbbá a "Blood" is. Apropó, a bejegyzés olvasásához, és nosztalgia gyanánt ezeket hallgassátok meg (ezeket hallgattam én is a könyv olvasása során): Blood theme & Die This Way + az egész első évados soundtracket.

Az első izgalmak, és a nosztalgia csodálatos érzése után azonban rájöttem, hogy a könyv csupán egy váz, egy nagyon karcsú és csontos váz, amely önmagában, és a sorozat ismerete nélkül bizony valószínűleg egyáltalán nem tetszett volna. Egy részt rettentő rövid (mindössze 220 oldal), illetve Dexteren kívül nem tudunk senkiről semmit, a karakterek egyáltalán nincsenek kidolgozva, sőt, maga a történet sem. Monoton, egyhangú nyomozás, ezt néha Masuoka (Masuka) poénjai dobják fel, ám a sorozatbeli alteregója is megnyerőbb, mint a könyvbéli – habár a perverz poénjain bevallom, csak az esetek kisebbik hányadában sikerült nevetnem.

A sorozatban is érezhető (de mivel ott annyi minden más is van, nem annyira szembetűnő), viszont a könyvekben néha már-már nagyon idegesítő, ahogyan Dexter azt mantrázza, hogy ő egy szörnyeteg, nem ember, érzései sincsenek, és az egész élete egy színjáték. Ennek a szörnyetegnek pedig a szörnyeteg testvére – akit nagyon vártam, hogy miként kerül elő a könyvben –, felbukkan körülbelül az utolsó 25 oldal erejéig, akkor is körülbelül annyit mondogat, hogy játssz velem – mármint Dexternek – pedig Briant/Bineyt/Rudyt szintén ki lehetett volna jobban csomagolni, és ábrázolni.


No és persze ott van Debra is, aki a könyvben kevésbé beszél csúnyán, és a Dexterrel való kapcsolatuk is merőben más. A kedvencem az volt, amikor Dex fejben elmerengett, hogy megmentse-e Debet, vagy sem. A fejben merengés pedig talán az egyetlen olyan része a könyvnek, amellyel kapcsolatban azt éreztem, hogy nagyjából teljes, és tényleges képet kaphatunk a kedvenc sorozatgyilkosunkról, de összességében még így sem ismerhettük meg igazán Dextert.

Ugyan ez a bajom a rendőri csapattal is, vannak, de körülbelül négyen, őket is csak névről ismerjük. Az ötlet remek, a megvalósítás pedig leülhetsz, egyes lett Lindsay részéről. A Showtime embereinek pedig hatalmas respect, hogy egy olyan sorozatot építettek föl eköré a csupasz váz könyvsorozat köré, amilyen a Dexter volt.

És hogy a könyvet (könyveket) kinek ajánlanám? Mindenképpen annak, aki már végignézte a sorozatot, és imádta, a sorozat nélkül nem ajánlom senkinek, hogy nekikezdjen a köteteknek, mert az az érzésem, hogy az összes kedve elmenne a sorozattól is, illetve Dexter világától is. A sorozaton nevelkedetteknek pedig remek alkalom lehet a nosztalgiázásra – nekem az volt –, amennyiben lazán kezelik a fent leírt dolgokat, továbbá hogy a könyvekben nem olyan időrendben halnak meg a szereplők, ahogyan a sorozatban (példának okáért a Dexter dühödt démonaiban is meghalt egy, a sorozatban kulcsfontosságú szereplő), vagy hogy az a kevés személyiségvonás, amellyel Lindsay megáldotta a szereplőit is eltérhet a sorozatban látottaktól.

Rövidke, csupaszka, de azért Dexter.

Értékelésem: 7/10
(Leginkább a sorozat miatt)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)