2014-09-20

Paulo Coelho – A Piedra folyó partján ültem, és sírtam

FÜLSZÖVEG: A brazil Paulo Coelho napjainkban a világ egyik legnépszerűbb írója. Az 1988-as Az alkimista című regényével egy csapásra nemzetközi hírnevet szerzett, de többi regénye is a bestseller-listák élére került. Coelho számos irodalmi díj nyertese. Könyvei 120 országban jelentek meg, a világ 47 nyelvén, milliós példányszámban. Kisemberek sorsa, misztikum, érzelem, transzcendencia – ezek Coelho írásművészetének kulcsszavai. A Piedra folyónál ültem, és sírtam című regénye a már megjelent Veronika meg akar halni és Az ördög és Prym kisasszony címűekkel trilógiát alkot, melyek ugyan teljesen eltérő környezetben játszódnak, de mindegyikük egy-egy próbatételt ábrázol. Veronica magát győzi le, Prym kisasszony az őt és faluját próbára tevő ördögöt, Pilar pedig, jelen regényünk főhőse szerelme vallási elhivatottsága felett győzedelmeskedik. Pilar, a 28 éves joghallgató megcsömörlik napjainak egyhangúságától, és amikor véletlenül találkozik gyerekkori pajtásával, aki időközben bizonyos vallási fanatizmus bálványa lett, együtt elindulnak megkeresni azt a csodát, ami megváltoztathatja életük egyhangúságát. A Pireneusok spanyol és francia részén utazgatnak, kolostorokat, templomokat látogatnak. Pilar megismerkedik különös klerikus és laikus figurákkal, miközben egyre jobban beleszeret egykori pajtásába. A szerzetes barát válaszút elé kerül: maradjon-e a rendben, vagy a szerelem oltárán feláldozza-e csodatévő erejét. Pilar a Piedra folyó mellett írja le érzéseit, emlékezvén a 137. zsoltár kezdő soraira: Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk. A száműzött emberek ugyanis nem énekelhették azokat a dalokat, amelyek a szívükből szóltak volna.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2013
Oldalak száma: 238
Súly: 260 g
Fordító: Nagy Viktória

SZERINTEM: Összességében másra számítottam, más hangvételre, más megoldásra, és kevesebb vallási témára. Ez utóbbi kapcsán tudom, hogy a brazilok általában vallásosak, és a fülszöveget is olvastam, de bizonyára szétszórt voltam, amikor rendelés előtt átfutottam a tartalmat. Nem bántam meg a rendelést és az olvasást, de a szívem csücske sem lett a könyv.

Talán a felénél eszméltem fel arra, hogy Pilar barátjának a nevét nem tudjuk, mindig csak "ő"-ként szerepel, és számomra kissé frusztráló volt; mindamellett a fiú karaktere szimpatikus volt. És habár a vallási témák távol állnak tőlem, a srác mégis egy olyan képet közvetített, amelyet ha kibontunk a jótevő pap csomagolásából, akkor kapunk egy olyan férfit, amelyet szerintem sokan elfogadnánk, ha az életünkbe sodorná a sorsunk. Ezzel szemben Pilar karaktere idegesített, egy butuska nőcske, aki nem igazán lát az orrán túl, nem igazán tudja értékelni a nagy dolgokat, az igazi értékeket az életben. Ami a leginkább zavart, hogy piszlicsáré dolgokon siránkozott, míg élete párja a világot váltotta meg, mindezzel pedig az a baj, hogy lebutítva mindez a való életben is mindennapi esemény szerintem.

Coelhora mindig úgy gondoltam amíg nem olvastam a műveit, hogy tanít a könyvein keresztül (vagy csak ezeket a véleményeket olvastam, mindegy is), de számomra ez sem jött át teljesen, vagyis nem úgy, ahogy "kellettt volna". Az alap üzenetet megértettem, de például a csomagolás nem tetszett, és igen, már megint (vagy még mindig) a Veronika meg akar halnihoz hasonlítom, ami szerintem egy csodás könyv, és A Piedra folyó partján ültem, és sírtam hiába sorolható egy trilógiába, amelynek a második része a Veronika, az én szememben nem ütötte meg azt a lécet. A harmadik részt, Az ördög és Prym kisasszonyt is el fogom olvasni, illetve a Brida tetszik még fülszöveg alapján, szóval nem állok el Coelhotól, kíváncsi vagyok, hogy vajon lesz-e még valami, ami méltó a Veronikához, vagy az összes többit az elmegy kategóriába tudom sorolni.

A Piedra folyó partján ültem, és sírtam nem volt rossz, de nem nyújtott igazi élvezetet, nem volt meg az a remegés, hogy legyen szabadidőm a kötelezettségem helyett már megint olvasok, és nem faltam be egy délután alatt sem. Olvastatja magát, nem unalmas, de nincs meg benne az a bizonyos plusz számomra. Szóóóval:

Értékelésem: 5/10


Ilyet pedig értékelés alatt nem szoktam, de megkérdezlek Titeket is: nektek milyen tapasztalaitok vannak Coelhoval? Tetszik, elmegy, vagy uncsi? Az eddigi kedvenc/utált olvasott könyvetek melyek, és miért? Csak hogy érdemes-e erőltetnem, vagy nekem mindig középszerű marad, és a nekem olyannyira tetsző Veronika bizonyára valami kivétel?


7 megjegyzés:

  1. A Veronika meg akar halni tőle az egyetlen kedvecem. Valahogy nekem túl sok volt, hogy annyi okosságot igyekezett belezsúfolni a történetekbe. Szerintem így közhellyé vált az egész. Aztán az újabb könyvei meg csak rosszabbak lettek. A most megjelent regényét pedig már egészen biztosan el sem fogom olvasni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Újabbakat nem igazán olvastam, de annyi rosszat hallok róla, hogy szerintem még bevállalom a Bridát, és békénhagyom a témát. Pedig tényleg szerettem volna szeretni, viszont akiket eddig kérdeztem, azt a választ kaptam, hogy álintellektuális sz*r.

      Törlés
  2. Nekem pedig pont ez és a Brida az, ami nagyon tetszett, bár nem vagyok nagy Coelhos, mert leírja azokat a gondolatokat, amikre az olvasónak magától kéne rájönnie.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor jó gondolat volt részemről a Brida, kíváncsi vagyok rá :)
      Igen, ez zavaró, mert például Csernus jutott az eszembe, ő a könyvei elején kiköti, hogy nem ad válaszokat, csak kérdéseket, amelyeket mindenki értelmezzen, ahogy akar, ahogy éppen lelkileg áll, és ahhoz mérten gondolkodjon el, változtasson az életén. Csernus taktikája egyértelműen jobb, szerintem.

      Törlés
  3. Hát Coelho... Nekem elég változó a könyvei alapján. Ahhoz képest "sokat" olvastam már tőle, és hol utálom a könyvét (SOHATÖBBET), hol imádom (MÉGMÉGMÉG). Engem az zavar benne a legjobban, hogy általában mindenféle vallást meg kultúrát összemos, és próbál tőle nagyon okosnak látszani. Ezt pedig utálom. Ezt az "okoskodást és összemosást" a Bridában éreztem a legerősebbnek (azt olvastam tőle először, mert engem is megfogott a fülszöveg), és egyszerűen utáltam. Sőt, gyűlöltem. Megvettem, nagy szenvedéssel elolvastam, és azon nyomban adtam is tovább.
    Az alkimista nem volt rossz, de annyira jó se, A Piedra folyó és a Veronika pedig olyan négyesek egy ötös listán. Nem rossz, de lehetne még jobb is. Nekem az abszolút kedvenceim Coelhótól A Zahir, és Az ördög és Prym kisasszony (tökéletes), szerintem ezek sikerültek neki a legjobban azok közül, amit olvastam. Nagyon elgondolkodtató, ütős a történet, nincs összelapátolt vallási ez meg az, egyszerűen csak tökéletes. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, mindenképp meglesem őket, valószínűleg ellátogatok a könyvtárba, és ott mazsolázok :)

      Törlés
  4. Ugyanezt érzem Coelho-val kapcsolatban, csak rám Az alkimista volt nagy hatással, azóta viszont jót még nem olvastam tőle. A Tizenegy perc engem inkább felidegesített, és mondhatom, hogy semmi többletet nem adott, Az ördög és Prym kisasszonyt meg 5 oldal után letettem, mert olyannyira nem kötött le. A Veronikával akarok még próbálkozni, de ha az sem fog majd meg, szégyen, nem szégyen de az összes kötet érintetlenül marad jó darabig a polcon, pedig anyuék egy karácsonyra megleptek egy rakás Coelho-val. Nagyobb a füstje mint a lángja, és bár vannak értékes és remek gondolatai, szinte időveszteségnek tartom elolvasni egy-egy ilyenért az egész könyvet, mert íróként viszont csapnivaló. Nem képes igazán hangulatot teremteni, figyelmet ébreszteni, megszerettetni a karaktereit. Az Alkimistát szerintem remekül eltalálta (nekem rettentő sokat adott), de a saját bevallása szerint is, az valami égi jelként fogalmazódott meg benne, és szinte magától született meg, mert egyszer csak elkapta a gépszíj, hogy ezt le kell írnia. Szerintem ez nem volt véletlen, ahogy az sem, hogy a többi könyve még csak a nyomába sem ér.

    VálaszTörlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)