2014-08-10

Mons Kallentoft – Halálos nyár (Malin Fors 2.)

FÜLSZÖVEG: A tél dermesztő volt. A nyár brutálisnak ígérkezik. De minden évszak tökéletes a gyilkolásra. Aki nem tudott elmenekülni Linköpingből, az ajtók mögé húzódva igyekszik átvészelni a forróságot. Amikor az egyik parkban egy meztelen, véres tinilányt találnak, egyértelművé válik, hogy mégsem az elviselhetetlen hőség lesz a legnagyobb tragédia. A második lány már holtan kerül elő. És mivel az áldozat épp egyidős Malin Fors lányával, Tovéval, a rendőrnő az eddigieknél is elszántabban veti bele magát a nyomozásba... 

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Oldalak száma: 570
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 540 g
Kiadás éve: 2013
Fordító: Harrach Ágnes



SZERINTEM... Nagyon kíváncsi voltam a Véres tél folytatására, viszont egy részt hatalmasat csalódtam, más részt le a kalappal Kallentoft előtt. Kezdem is a negatív, csalódós részével: borzalmas a fordítás. Félmondatokra van tagolva a könyv első fele, ezek néhol egymás mellett állnak, néha új sorban, a gondolatmenetek elvágva, ugyan azok a szófordulatok ismételgetve, és érződik a finomkodás, holott azt hiszem, ez a könyv nem az a történet, ahol finomkodni kellene a szavakkal. Harrach Ágnest nagyra tartom és becsülöm (volt szerencsém egyszer az egyik előadását meghallgatni élőben), viszont szerintem nem neki kellett volna a Halálos nyarat fordítani, Szöllősi Adrienne jobb választás lett volna.

Maga a történet borzasztóbb, mint az első, pedig azért az sem volt piskóta. Az első részben idegesítőnek találtam az áldozat monológjait, de talán itt annyira szörnyű volt az egész, hogy pluszt is adott a lányok, a nyári angyalok kiegészítése, mindemellett a nyomozói munka, illetve az ügy haladása hozta a Véres tél szintjét. Azt hiszem, Mons Kallentoftot méltán emlegethetjük napjaink egyik legkiemelkedőbb írójának, mert nem csak hogy fantasztikusra sikeredett a második rész, de a könyv vége egy olyan csavart is tartogatott, amire nem számítottam, de őszintén bevallom nagyon tetszett. Nem, nem lövöm le a poént, körömrágós, oldalhabzsolós rész, az egyszer biztos.

Örültem a témaválasztásnak, mert szerintem valamilyen szinten aktuális Svédországban, egyre több erőszakot követnek el a bevándorlók, és szintén a betelepülők okoznak egy csomó más problémát is – mindezt politika- és előítéletmentesen írom. A svédek meg inkább homokba dugják a fejüket, nem foglalkoznak vele, mindent igyekeznek elfogadni. A Halálos nyár pedig igencsak erősen feszegeti a bevándorlók ügyét ilyen szempontból, illetve jelen van a nem létező családon belüli erőszak is, továbbá az elfogadott homoszexualitásra is vetül egy-két sötét folt. Mindez talán magyar szemmel nézve nem túlzás és semmi eget rengető nincs benne, de ha valaki egy kicsit is belelátott már a svéd társadalomba, akkor plusz pont lehet, hogy az író nem csak a felszínt kapargatja, hanem odacsap rendesen.

Még egy negatívum, amely szerintem túl sokszor és túl erősen lett előhozva: a forró, már-már elviselhetetlen svéd nyár, 40-44 fokkal. Nem, ez egyszerűen képtelenség, szerintem fizikailag lehetetlen, hogy Svédországban egy teljes nyáron keresztül 40 fok legyen. Magyarországon is csak 1-2 hetes hőhullámokban van ilyen. Tudom, hogy a 30-35 fok nem tűnik soknak, de Svédországban valószínűbb volna, és nem hiszem, hogy bárki is felróná nekik, hogy nem bírják elviselni. A Véres tél vérdermesztő hidegje elképzelhető, és sokkal inkább belepasszol a svéd klímába, de 40 fok nyáron? Ne már :D

Összességében tetszett a könyv. Kíváncsi vagyok, hogy a harmadik rész mit hoz történetileg, borzongatásilag, és vajon lesz-e benne reális időjárás :D

Értékelésem: 8/10
De csak a fordításért és a valószínűtlen időjárásért.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)