2014-07-11

Stephen King – Tortúra

FÜLSZÖVEG: Paul Sheldon sikeríró, a szépkeblű közönség bálványa befejezi legújabb és legjobb regényét, minek örömére jól benyakal, s kábán autóba vágja magát. Egy veszélyes útkanyarban utoléri az észak-amerikai Sziklás-hegységben nem ritka hóvihar. Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul kisteherautóján Annie Wilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba borult autóroncsban kedvenc szerzőjére ismer, kinek tört-zúzott testében alig pislákol az élet. 
Kihúzza az árokból. 
Hazaviszi. 
Életre kelti. 
Új Sheldon-regényt akar. Csak magának. 
Mindenáron. 
HÖLGYEM! 
URAM! 
E REGÉNY OLVASÁSÁHOZ CSAK AKKOR FOGJON HOZZÁ, HA MEGBIZONYOSODOTT RÓLA, HOGY LEGALÁBB A SZOMSZÉDJA OTTHON TARTÓZKODIK! 
HIÁBA VANNAK KÖTÉLBŐL AZ IDEGEI. 
MAJD MEGLÁTJA. 


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: EURÓPA KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 448
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 300 gr
Fordító: Szántó Judith
Eredeti cím: Misery

SZERINTEM... Tetszett is, meg nem is. Rettentő lassan indul be a tényleges és izgalmas cselekményszál, viszont a könyv második fele már tényleg olyan jó, mint ahogyan a fülszöveg írja. Nekem szükségem van arra, hogy egy könyv már az elejétől izgalmas és figyelemfelkeltő legyen, és a kevésbé izgalmas részek is érdekeljenek, de itt azon túl, hogy elég gyorsan lejött, hogy Annie Wilkesnek nincs ki mind a négy kereke, nemigen történt semmi. Paul-nak fáj a lába, kell a gyógyszer; Paul legszívesebben elmenne, de ó jaj, Annie-t haragra gerjeszti; Paul utálja Tortúrát, de hát ha kell neki a gyógyszer, akkor megírja, és így tovább. Persze nyilván kell valami felvezetés a végéhez, de nagyon lassan ment az idő.

Személy szerint egy kicsit pihentettem is a könyvet, mielőtt befejeztem (még mielőtt igazán beindult volna a cselekmény), mert találtam közben érdekesebbet. De nem bántam meg, hogy nekikezdtem összességében. Annie karaktere zseniális volt, illetve ahogyan Paul viszonyult hozzá. A bicegtetés illetve a rosszul viselt hüvelykujj mindent vitt, plusz az első rendőr + a fűnyíró esete. 

Ilyenkor azon gondolkodom, hogy amennyire zseniális és tényleg letehetetlen a második fele a könyvnek, miért kellett annyira unalmasra és vontatottra írni az első felét? Tudom, hogy King szinte az összes könyvét na, essünk túl rajta-szinten kezdi, ami mondjuk egy 800 oldalas könyvnél ha 100 oldal, akkor nem nagy vész, de egy ~400 oldalas műnél a fele az igen sok. Egyébként ha már felmerült benne a Panoráma és A ragyogás, akkor azt kell hogy mondjam, hogy érzek némi hasonlóságot, már ami a nehezen való beindulást illeti.

Szóval a Tortúra jó könyv, de valahogy nem érzek késztetést, hogy újraolvassam. Igazából hagynom kell leülepedni, és egyszer, majd valamikor évek múltán esetleg.

Lebeszélni pedig igazán nem akarok senkit róla, mert akinek pl. tetszett A ragyogás, annak biztosan fog a Tortúra is, illetve ha hasonlóan vélekedik valaki, mint én, akkor unalmasabb napokon megéri előkapni a Tortúrát.

Értékelésem: 6/10


2 megjegyzés:

  1. Amikor még nem értem a bejegyzésed végére, pont azt akartam írni, hogy A ragyogás és az AZ után ez a kedvenc King könyvem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A ragyogást szerintem újra fogom olvasni hamarosan (habár most is épp egy könyvhalmaz vár rám a boltban, hogy kiolvassam őket + az újdonság varázsa ilyenkor mindig előbbre való), illetve a Borzalmak városa is rajta van az újraolvasási listámon. A ragyogás kap még egy esélyt, utóbbi pedig annyira tetszett :)

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)