2014-03-16

Stephen King – Cujo

FÜLSZÖVEG: Cujónak hívják Brett Camber legjobb pajtását, az irdatlan méretű, ám jámbor és barátságos bernáthegyit. Cujo szívesen hajkurássza a vadnyulakat a napsütötte mezőn. Nyúl után szaglászik most is, zsákmánya azonban egy üregbe menekül előle, amelyben veszettséggel fertőzött denevérek tanyáznak. A kutya bedugja busa fejét, és egy denevér megmarja az orrát... Cujo szörnyű alak- és személyiségváltozása, ámokfutása merő iszonyattá változtatja Castle Rock lakóinak életét. Maga a Gonosz jött el a városkába, hogy minden vétket megtoroljon, s áldozatul esik neki bűnös és ártatlan egyaránt... Stephen King a tőle megszokott módon, mesterien adagolja-fokozza a feszültséget és a borzalmat - a figyelme egy percig sem lankadhat, Kedves Olvasó!




INFORMÁCIÓ:
Kiadó: EURÓPA KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 362
Borító: CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS
Súly: 400 gr
ISBN: 9789630784894
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2008 
Árukód: 2155164 / 1034229
Fordító: Boris János

A kép, a fülszöveg, és az információ forrása a libri.hu!

SZERINTEM... Úúúúúú, imádtam! És akkor ezzel le is lőttem az úgymond poént. A könyvet még tavaly ősszel vettem, de egy részt nem akartam belekezdeni addig, amíg mást olvasok, más részt a bernáthegyi a kedvenc kutyafajtám, így féltem is tőle, hogy nem fog tetszeni, amiért a mester az én kedvencemből csinált szörnyet. Később mondta egy kedves ismerősöm, hogy olvassam csak el nyugodtan, nem fogom megutálni a fajtát. Igaza volt.

Kingnek van egy rendszere, ahogy felépíti a könyveit. Én személy szerint csak a hosszabbakat (7-800 + oldal) olvasgattam, rövidebbhez talán csak a Christine és az Állattemető kapcsán volt szerencsém. Nos, a Cujo a maga 362 oldalával igen rövidke műnek számít, így kedvet is kaptam a többi hasonló terjedelmű King-kiadványhoz. Míg a hosszabb könyveknek van egy kissé unalmas bevezetője, ahol minden apró dologra kitér az író, és néha már tényleg csak azt várja az ember, hogy mikor indul be (és onnantól már letehetetlen), addig itt egy néhány oldalas lefestés után már bele is csapott a lecsóba.

Donna, Vic, és Tad családi élete nem volt kifejezetten izgalmas, mégis kíváncsi voltam rájuk, Charity-t és Brettet sajnáltam, amiért egy olyan primitív ember fogságában élnek, Steve Kemp ostobasága pedig már szórakoztató volt. Cujo, a szörny pedig ennivalóan édes volt leírva is az elején, majd pedig rémisztő, ahogy urrá lett rajta a kór. Azt furcsálltam, hogy a könyv nincs tagolva, viszont így is élvezhető, és talán ez is ad egy plusz izgalmat, ahogyan a szereplők történetei egybefolynak, ahogy lerja több síkon a történetet.

Nem akarok spoilerezni, szóval a könyv felétől a letehetetlen kategória a dolog. Egyszerűen annyira izgalmas volt, hogy inkább bevállaltam azt, hogy másnap zombiként létezem, de addig olvastam, míg össze nem folytak este a betűk. Ezzel szemben a végével kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak, mert egy részt tetszik, hogy nem az amerikai álom és happy end, más részt pedig léleksimogatóbb lett volna, ha a boldogan élnek, míg meg nem halnak című mondattal zárul.


A mostanában olvasott könyveimmel ellentétben amikor befejeztem a Cujót, akkor semmi vegyes érzelem nem volt bennem, inkább elégedettség, hogy egy szuper könyvet fejeztem be, és kedvet kaptam a többi, hasonlóan rövidke King-könyvhöz is :) Szóval nem is húzom tovább, gondolom meglepő, hogy az 

Értékelésem: 10/10


ACujo az Antikvárium kíválatából is elérhető, ITT.


4 megjegyzés:

  1. Ez nekem is nagyon tetszett. Eleinte halálra untam magam, de megérte minden egyes oldalon átküzdenem magam csak a végéért.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem az eleje is tetszett, és épp hogy ebben nem volt meg az a szokásos vontatott ~100 oldalas bevezető :D

      Törlés
  2. Én is szerettem, ezt olvastam először Kingtől, és kellően meggyőzött arról, hogy a többit is érdemes. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rád céloztam egyébként fentebb, mert akárhányszor gonolkodtam, hogy nekifogok, a te szavaid csengtek a fülembe, hogy olvassam nyugodtan :) Nekem az Állattemető volt az első King-könyvem :)

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)