2014-03-01

George R. R. Martin – Varjak lakomája (A tűz és jég dala 4.)

Forrás: libri.hu
FÜLSZÖVEG: A Varjak lakomája méltó folytatása George R. R. Martin világhírű fantasyciklusának, A tűz és jég dalának. A Trónok harcában megjelenő, az ősi királyságot szétszakító kegyetlen erők, a Királyok csatájának kísértetei, vademberei és boszorkányai, a Kardok viharának a másvilágról előretörő inváziója után a ciklus negyedik kötetében Martin ismét egy sokszereplős, tabudöntögető művel rukkolt elő. Az ősi Westeros földjén lassan véget ér a hosszú, véres háború. Észak ifjú királya halott, családja ősi székhelye romokban hever, a sebeiket nyalogató hadvezérek és királyi házak meghúzzák magukat. A nyugalom azonban látszólagos - a koncért mások is vetélkednek. A Vas-szigetek harcias népe a Hét Királyság zöld földjeire vágyik, miközben a kikötőkben egyre több tengerész regél a Sárkánykirálynőről és három sárkányáról... A Varjak lakomája a sorozat előző köteteitől megszokott színvonalú, lebilincselő és egyben felkavaró olvasmány. 



INFORMÁCIÓ:
Kiadó: ALEXANDRA KIADÓ
Oldalak száma: 896
ISBN: 9789633571248
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2013 
Fordító: Novák Gábor és Pétersz Tamás

forrás: libri.hu


SZERINTEM... Alapvetően jó könyv, tetszett, de számomra elég nehezen emészthető volt amiatt, hogy szinte csak azoknak a karaktereknek jutott benne hely, akiket nem szeretek. Tavaly nyáron kezdtem el olvasni, aztán valamiért feledésbe merült, majd pedig december táján vettem elő újra. A könyv második fele élvezetesebb volt, addigra már kezdtem megkedvelni mind Cersei-t, mind Jaime-t, és mivel java részt csak róluk szól, így gyorsabban haladtam.

A könyv eleje borzalmas volt, a mesterek bevezetőjét át is lapoztam, pedig ilyet nem szoktam, majd pedig kínlódások árán nyomtam a Vas-szigetek királyválasztását. Theon-t, meg az egész ottani bagázst rühellem, nem is lettek igazán eddig megismertetve az olvasóval, amit pedig kaptunk belőlük, az visszataszító. A másik oldal, Dorne: az előző könyvekben őket sem igyekezett bemutatni túlságosan Martin, így elsőre nem is igazán értettem, hogy miért vannak pont most kiemelve. Brienne, a harcos amazon pedig mindvégig figyelmet kapott, de számomra valamiért nem érdekeltek a dolgai. Érdekesek voltak a róla szóló fejezetek, de más szereplőkre kíváncsibb voltam/lettem volna.

No és akkor Cersei/Jaime. Cersei-t valahogy sosem szerettem, de most, hogy a könyv nagy része róla szólt, valamiért megszerettem. Ugyan Jaime nem kapott akkora teret, mint a nővére, de ő is a szívembe lopta magát, mégpedig egy egyszerű tény miatt: mindkettő annyira szarkasztikus, annyira ironikus volt, hogy többször felnevettem egy-egy beszóláson, lelkesen posztolgattam Instagramra egy-egy vicces részt, és ha egy kicsit holtpontra jutottaam, miattuk olvastam tovább a könyvet.

No igen, és a kis Arya: ő számomra semleges, az ő részei pedig kellő mennyiségben voltak jelen, nem volt túl sok, de azért kaptunk is belőle, megismerhettük a történetét. Ellenben a nővérével, Sansával, aki Alayne lett. Ugyan Sansát egyre unszimpatikusabbnak találom, de kíváncsi lettem volna, hogy mi történik vele, nem csak egy-két elejtett morzsácskára.


Az első három könyvet szó szerint faltam, azokkal keltem, azokkal feküdtem, a Varjak lakomája pedig valamiért egy hatalas kivétel, a fentebb említettek miatt. Azután gondolkodtam, hogy lehet kellett volna egy szünetet tartani a harmadik és a negyedik kötet között, de hát olyan izgalmasan ért véget A kardok vihara, hogy egy percet sem tudtam várni, máris nekifogtam a Varjak lakomájának. Vicces egyébként, hogy pont az csigázta fel a fantáziám, ahogy Beric Dondarrion feléleszti Catelyn Starkot a Vörös Nász után, hogy úúú, mi lesz, erre a Varjak lakomája végén derül ki, hogy mi történt Catelyn Starkkal, előtte említést sem tettek róla. Ebből okulva viszont most tényleg beiktatok egy szünetet, mielőtt nekifognék a Sárkányok táncának: egy részt, mert Kingre éhezem (neki is kezdtem a Cujonak), más részt pedig mert a Sárkányok tánca nincs még meg, és jelen pillanatban nehéz is beszerezni.

No de a Varjak lakomája tényleg elég vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, viszont a Sárkányok tánca csak jobb lehet, mert egy részt több szereplő van benne, más részt Dany és Tyrion is benne van – ez utóbbi pedig a kedvencem. A könyves szünetbe pedig mindenképp be fogom iktatni a nemsokára induló negyedik évadot, már alig várom :)


2 megjegyzés:

  1. Jó könyv, mindenképp ajánlom, mindenkinek.

    VálaszTörlés
  2. az egyik legnehezebb könyv a sorozatból.
    én igaz, angolul toltam őket végig, de ezzel nagyon sokat szenvedtem. valami brutális az a leírás meg szenvedés ami történik benne...
    szerintem sem kellett volna belerángatni a vas szigeteket, valami iszonyat unalmas szenvedő, semmirekellő népség. csak irritálnak mindenkit. ezt az irányt én is sajnálom, főleg, mert a hatodik részben nagyon sok szerepet kapnak.
    Azzal egyetértek, hogy sokkal jobban fókuszálhattak volna Dorn-ra. Én is baromira izgalmasnak találom, de úgy érzem, nem nagyon mutatják be azt a szálat, Dorn és Kingslanding között, ami igazán feszélyezi az egészet. A Dance with the Dragons-ben egyébként már jóval többet megtudsz Donról, és hogy nagyon megy valami ott a háttérben...

    De ha engem kérdezel, ez egy hulladék könyv volt. Az utolsó 100 oldal volt izgalmas.

    Tapasztalataim a GRR. könyvekkel: első 3 remek, de már a harmadikban is csak gyűlik a rengeteg leírás...
    Ahogy megy előre a sorozat, egyre vastagabbak a könyvek. Ami nem lenne baj, de ahogy mész előre, egyre több az új karakter ( már lehetetlen őket észben tartani, én rendszeresen lapozok vissza olvasásánl a karakterlistához) és csak leírás és leírás.
    A könyv 3/4-e leírás. Az az érzésem a a Feast for Crows óta, hogy csak "mennyiséget" ír már, nem minőséget...



    VálaszTörlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)