2013-12-14

Carin Gerhardsen – A mézeskalács ház (Hammarby 1.)

FÜLSZÖVEG: Rejtélyes gyilkosságok tartják rettegésben Stockholm békés lakóit, a véres puzzle kirakása pedig Conny Sjöberg felügyelőre és kis csapatára vár. Sorra kerülnek elő a holttestek, egy zseniális és elfajzott sorozatgyilkos mestertervének áldozatai... de mi az indíték? 

Harmincnyolc évvel ezelőtt kinyílt egy ódon villa kapuja, és kisereglett rajta egy csoport óvodás. Majd újra megcsikordult a rozsdás vasajtó, s félve előbújt még egy kisfiú és egy kislány. Ami ezután történt, annak nem lett volna szabad megtörténnie... 

Az igazság pedig elviselhetetlenül fájdalmas... Carin Gerhardsen világhírű sorozatának első kötetében egy felejthetetlen sorozatgyilkos lelkébe látunk, aki céltudatos, kíméletlen és megállíthatatlan.



INFORMÁCIÓ:
Kiadó: ATHENAEUM KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 326
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 370 gr
ISBN: 9789632932422
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2013 
Sorozat: HAMMARBY-TRILÓGIA
Fordító: Markwarth Zsófia és Teplán Ágnes
Infó: Libri.hu


SZERINTEM... Kezdjük azzal, ami elsőre szembe jön az emberrel: a borító. Nem tetszik, hogy A tetovált lánnyal népszerűsítik, mert persze, valahogy reklámozni kell, de szerény személyem nem talált párhuzamot a Millenniummal. Trilógia mindkettő, talán ebben megegyeznek. De simán lemaradhatott volna az a sor.

Amikor rátaláltam a könyvre, és kicsit kutakodtam vélemények után, akkor olvastam, hogy az alaptörténet volt, akit megrázott, én viszont úgy gondoltam, hogy egészen jó elgondolás lehet. Az alap pedig nem más, mint egy velejéig gonosz, maffia-szerű óvodáscsoport, akik egy kisfiút és egy kislányt kirekesztenek és terrorizálnak nap mint nap. A gyilkos pedig 40 év elmúltával sem tudja feldolgozni a sérelmeit, ezért elkezd gyilkolni. 

Számomra sok volt ez a "terrorizáltak az oviban, és ezért kinyírom az összes egykori csoporttársam"-dolog, kissé erőltetettnek hatott, túl sokszor és túl nagy kaliberrel volt előhozva. Ha nem erőltették volna ennyire, akkor tényleg tetszett volna. Viszont a köré épített történet nagyon tetszett, habár néha hiányoltam volna még ezt-azt (vagy csak nagyon hozzá vagyok szokva a hosszú leírásokhoz), jobban kibonthatta volna az írónő a karaktereit. Példának okáért a könyv elején Connyt és Åsát ismerhettük meg, a családot, viszont ahogyan haladt előre a sztori, egyre kevesebb szó esett róluk, majd Petra Westman is amilyen gyorsan jött magánéletileg, olyan gyorsan tűnt el. Gyorsan haladt a történet is, és igazából tetszett, de olyan hiányérzetem van most, mintha valamiért nem lenne teljes a dolog. Persze tudom, hogy trilógia, de túl sok az elvarratlan szál, amit oda toldoztak-foldoztak, de elszakadtak, és kikandikálnak.

Élveztem a könyvet, és tényleg, trolin, kémia órán, meg buszra várva is ez volt a kezemben, de kettős érzelmeim vannak. Remélem a második rész némiképp kárpótol, vagy a trilógia befejeztével, az utolsó könyvnél nem marad ilyen érzésem. Nem is tudom, hogyan írjam le, nem azt érzem, hogy vége van, elvágták a dolgokat, és azonnal ide a folytatást, hanem hogy le is lett zárva meg nem is, mint a magyar népmesékben. Szóval mondhatni, egy kis űr maradt bennem, miután elolvastam.

Néha olvasás közben egyébként azon gondolkodtam, hogy már a legelejétől tudjuk, hogy ki a gyilkos, mi akkor ebben a rejtély, mi az, ami miatt izgulhatunk? Aztán kiderül, hogy az írónő félrevezet bennünket, nem is kicsit. A poént persze nem akarom lelőni, de nagyon tetszett; és ahogyan említettem, az egész könyv szuper volt néhány apróságot leszámítva.

És ha már Millennium vs. Hammarby trilógia, akkor annyit hozzáfűznék még, hogy Gerhardsen és Larsson valahogy számomra nem egy súlycsoport, nem szabadna őket összehasonlítani. A Millennium-könyvknek olyan megmagyarázhatatlan varázslatos hangulatuk volt, ami azonnal magával ragadott, egy rossz szót nem tudtam akkor sem rájuk mondani, és azonnal akartam a következő köteteket is, illetve az alapkoncepció is teljesen más volt, más világ, még akkor is, ha mindkettő Stockholmban játszódik. A Hammarby-könyvek mások, rövidebb történetek, tömörebbek, izgalmasak és lebilincselőek, de más súlycsoportban. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tetszett A mézeskalács ház, csupán csak tényleg több érzelem kavarog bennem, és habár tudom, hogy tetszett, a többi érzelmet nem tudom megfejteni. Szóval kíváncsi leszek a második részre nagyon. Addig pedig:

Értékelésem: 7/10

U.i.: Hammarby egy városrész Stockholmban, és a helyi focicsapat neve is (már aki jártas a futballban), illetve Skärholmen az a hely, ahol át kell szállni a metróról buszra, ha a belvárosból akarsz eljutni az IKEA-ig, szóval ez nekem egy nagy plusz volt, amiért olyan helyeken játszódik, ahol már megfordultam. Illetve van még szó Sigtunáról is, ott is laktam; Thomas järfallai munkahelye pedig a másik stockholmi IKEA helye :)

2 megjegyzés:

  1. Érdekesnek tűnik, felírtam a kívánságlistámra. A rokonaim úgyis mindig bajban vannak, mit vegyenek nekem az ünnepekre. :D Köszi, hogy írtál róla.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindenképpen ajánlom, és remélem ha tetszik, akkor elolvasod majd a hamarosan megjelenő második részt is :)

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)